Hogyan befolyásolja a mágneses pólus mozgása a hazai sarki fény megfigyeléseket?

Hogyan zajlik a geomágneses háborgások előrejelzése? Milyen gyakran láthatunk itthonról sarki fényt? Válaszok cikkünkben.

Bátran állíthatjuk, hogy gyakorlatilag az egész ország sarki fény lázban égett, amikor bő egy héttel ezelőtt, 2023. november 5-én este őrületes táncot járt felettünk ez a csodálatos égi jelenség. Meglehetősen ritka, hogy Magyarországon mindez szabad szemmel is látható legyen, átlagosan 20-30 évente van ilyen esemény.

Nem meglepő tehát, hogy ehhez kapcsolódóan több kérdés is felmerült bennünk, illetve olvasóinkban, emiatt is kerestünk meg egy témában jártas szakembert, Timár Gábort, egyetemi tanárt, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszék vezetőjét, a földtudományi alapszak szakfelelős oktatóját.

• Létezik bármilyen adatbázis a Magyarországon korábban megfigyelt sarki fény észlelésekről?

"Konkrét adatbázisról nem tudok, gyűjtésről igen. A meteorológiából és földrengéstanból ismert Réthly Antal sarkifény-észlelésekről is közölt német nyelvű könyvet 1963-ban, illetve Bartha Lajos kezdeményezte az ilyen jellegű forrásmunkák gyűjtését a „Csillagászattörténeti Adatgyűjtő Csoport” keretében. Kimutatásuk szerint 1850-ig 155 esetről (!) több mint 200 feljegyzést azonosítottak, ezek nagy része nemzetközileg is azonosított esemény (pl. az 1859-es Carrington-esemény) hazai megfigyelése volt."

• Milyen gyakran fordul elő, hogy hazánkból szabad szemmel is látni lehessen?

"Eszerint kb. 20-30 évente."

• Tudnál mesélni röviden a mágneses pólus időbeli mozgásáról? Mit vetítenek előre a jelenleg előrejelzések?

"Mágneses pólusnak azt a pontot nevezem, ahol a mágneses erővonalak pontosan függőlegesen állnak. Ez sokkal kevésbé egyértelmű, mint a Föld (szintén pillanatnyi, de csak lassan változó helyzetű) forgástengelye által definiált földrajzi pólus. A mágneses erőtér időben is gyorsan változik, így ez a pólus naponta kilométereket tud „ugrálni”. Helyzete viszont fontos, mert az auróra – amikor egyáltalán van – e pont körül ír le egyfajta „glóriát”, minél erősebb a külső, általában a Nap által keltett gerjesztés, annál nagyobb sugárral a mágneses pólus körül. Ezért van az, hogy a nagyobb geomágneses háborgások idején tőlünk is látható a sarki fény: az ugyanis egy néhány száz kilométer magasságig tartó fényfüggöny és minél közelebb van hozzánk, annál nagyobb eséllyel látjuk."

"A mágneses pólus sokáig Észak-Kanada területén mocorgott (1590-től, amióta egyáltalán tudunk a helyéről valamit, az 1900-as évek legvégéig). Az ezredforduló táján azonban kilépett a Jeges-tenger fölé és 2020-ra a földrajzi Északi-sark közvetlen közelébe ért, ma már attól Szibéria felé távolodik, de mozgása ismét lelassult. Így most 500-1000 kilométerrel közelebb van hozzánk, mint 50-100 éve, emiatt sokkal gyakoribbak a hazai észlelések, elképzelhető, hogy a következő „szabad szemesre” sem kell húsz évig várni" - fejtette ki Timár Gábor megkeresésünkre.

"A Nap okozta gerjesztésnek pedig 11 éves ciklusa van, most épp az aktív Nap időszakát éljük, így az észlelési valószínűség a következő 2-3 évben maximális, aztán ismét csökkenni fog."

• Pontosan hogyan zajlik a geomágneses viharok, háborgások előrejelzése?

"A Napot kell folyamatosan megfigyelés alatt tartani, és amikor olyan kitörést észlelünk, amelynek az anyaga a Föld felé tart, érdemes pontosan utánaszámolni a dolognak. Pár órával a részecskeáram beérkezése előtt már lehet sejteni, hogy ilyesmi fog történni. Központi csillagunk figyelése mellett űrszonda is figyeli a napszél tényleges adatait, azonban nem látja a Föld felé érkező részecskeáram minden részét. Ezért fordul elő, hogy – mint a mostani látványos sarki fény esetében – kicsit alulbecsülte az észlelhetőséget, illetve hogy november 11-én éjjelre pedig nagyobb aktivitást becsült előre, mint ami végül bekövetkezett. A részletek a SOHO projekt honlapján láthatók" - mondta el Timár Gábor, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszék vezetője.

Még egyszer nagyon köszönjük Timár Gábornak, hogy segített mélyebb betekintést nyerni a témába és megosztotta velünk gondolatait.

Bízunk benne, hogy a következő években még számos alkalommal lehetőségünk lesz megcsodálni ezt a káprázatos égi jelenséget, ha nem is szabad szemmel, de legalább az éjjel-nappal szemfüles webkameráink, valamint szemfüles észlelőink fotói által. Nagyobb napkitörések esetén pedig igyekezni fogunk cikkeinkben is felhívni a figyelmet a lehetséges megfigyelésre, hátha még több embernek megadatik, hogy élőben is megcsodálhassa a főleg a skandináv országok felett gyakori sarki fény jelenségét.

Borítókép: Pinviczki Rajmond