Budapest
Szeles idő kezdetben zivatarral
Jelenleg
16°C
tegnap este
22 °C
ma reggel
18 °C
ma délelőtt
19 °C
ma délután
24 °C
ma este
20 °C
holnap reggel
14 °C
Ma
17 °C | 24 °C
20:26

Mit vegyek fel holnap?

Nyári ruha, esernyő

25
K
Július 25.
Kedd
Közepesen felhős
Kb. 4 mm zápor

Valószínűsége 10%

Hidegfront erős széllel
24

Maximum hőmérséklet:
24 °C

Július 25.

Hidegfront erős széllel
17

Minimum hőmérséklet:
17 °C

Július 25.

Hidegfront erős széllel
4mm
Kb. 4 mm zápor

Valószínűsége 10%

Hidegfront erős széllel
26
Sz
Július 26.
Szerda
Zápor
Kb. 1 mm eső

Valószínűsége 30%

Elszórtan zivatarok
24

Maximum hőmérséklet:
24 °C

Július 26.

Elszórtan zivatarok
14

Minimum hőmérséklet:
14 °C

Július 26.

Elszórtan zivatarok
1mm
Kb. 1 mm eső

Valószínűsége 30%

Elszórtan zivatarok
27
Cs
Július 27.
Csütörtök
Erősen felhős
Kb. 1 mm zápor

(országos átlag)

Valószínűsége 10%

Szeles nap
23

Maximum hőmérséklet:
23 °C

Július 27.

Szeles nap
14

Minimum hőmérséklet:
14 °C

Július 27.

Szeles nap
1mm
Kb. 1 mm zápor

(országos átlag)

Valószínűsége 10%

Szeles nap
28
P
Július 28.
Péntek
Közepesen felhős
Szeles nap
26

Maximum hőmérséklet:
26 °C

Július 28.

Szeles nap
14

Minimum hőmérséklet:
14 °C

Július 28.

Szeles nap
29
Sz
Július 29.
Szombat
Gyengén felhős
Magas UV-B sugárzás
27

Maximum hőmérséklet:
27 °C

Július 29.

Magas UV-B sugárzás
16

Minimum hőmérséklet:
16 °C

Július 29.

Magas UV-B sugárzás
30
V
Július 30.
Vasárnap
Gyengén felhős
Magas UV-B sugárzás
30

Maximum hőmérséklet:
30 °C

Július 30.

Magas UV-B sugárzás
17

Minimum hőmérséklet:
17 °C

Július 30.

Magas UV-B sugárzás
31
H
Július 31.
Hétfő
Derült
Magas UV-B sugárzás
33

Maximum hőmérséklet:
33 °C

Július 31.

Magas UV-B sugárzás
19

Minimum hőmérséklet:
19 °C

Július 31.

Magas UV-B sugárzás
1
K
Augusztus 1.
Kedd
Gyengén felhős
33

Maximum hőmérséklet:
33 °C

Augusztus 1.

19

Minimum hőmérséklet:
19 °C

Augusztus 1.

2
Sz
Augusztus 2.
Szerda
Gyengén felhős
33

Maximum hőmérséklet:
33 °C

Augusztus 2.

20

Minimum hőmérséklet:
20 °C

Augusztus 2.

3
Cs
Augusztus 3.
Csütörtök
Gyengén felhős
34

Maximum hőmérséklet:
34 °C

Augusztus 3.

20

Minimum hőmérséklet:
20 °C

Augusztus 3.

4
P
Augusztus 4.
Péntek
Közepesen felhős
34

Maximum hőmérséklet:
34 °C

Augusztus 4.

20

Minimum hőmérséklet:
20 °C

Augusztus 4.

5
Sz
Augusztus 5.
Szombat
Zivatar

Elszórtan zivatarok lehetnek

33

Maximum hőmérséklet:
33 °C

Augusztus 5.

21

Minimum hőmérséklet:
21 °C

Augusztus 5.

hirdetés
Jelenlegi időjárás Magyarországon

Nálad milyen az idő?

Van egy jó időjárás képed?

Tölts fel fotót!
Legfrissebb hírek
Szupercellák és egyéb nyalánkságok

Szupercellák és egyéb nyalánkságok

Annyi szép fotó érkezett a mai viharokról, hogy megpróbáltuk összeszedni a legszebbeket.

Heves zivatarok vetnek véget a hőségnek

Heves zivatarok vetnek véget a hőségnek

Egy hidegfront előterében délnyugat felől jégesővel, felhőszakadással, viharos széllökésekkel heves viharok érték el hazánkat.

Keddre jön a felfrissülés

Keddre jön a felfrissülés

Hétfőn még marad a fülledt meleg, záporos-zivataros idő, majd éjjel hidegfront érkezik, keddre megszűnik a hőség.

Zivatarok a fülledt melegben

Zivatarok a fülledt melegben

Vasárnap keleti, északkeleti irányba vonuló, néhol heves zivatarok szakították meg a tűző napsütést.

hirdetés

Kamerák
Csopak kameraképe

Legnézettebb kameráink közül:

Győr - Pér Airport

Kékestető - É

Balatonföldvár - K

napkelte:

Pécs - Tvtorony

Békéscsaba

Tihany - K


hirdetés
Friss fotók
További hírek

Balaton vonaton! (X)

Balaton vonaton! (X)

Idén nyáron is számos járattípus közül választhat, aki a Balatonra vonattal utazik. Augusztus 27-ig korszerű, légkondicionált motorvonatok, InterCity kocsik, hétvégén pluszvonatok és kerékpárszállítási lehetőség várja az utazókat.

Hétfőn megdőlt a napi hidegrekord

Hétfőn megdőlt a napi hidegrekord

Zabaron megdőlt a július 17-re vonatkozó országos napi minimum-hőmérséklet rekordja.

Szépségápolási tanácsok nyárra

Szépségápolási tanácsok nyárra

Hogyan óvjuk bőrünket és hajunkat az UV sugárzás, a hőség és a klóros víz negatív hatásaitól?

Nálad milyen az idő?

Van egy jó időjárás képed?

Tölts fel fotót!

Figyelmeztetés:

Riasztás
hirdetés
Legutóbbi észlelések

Nálad milyen az idő?

© Copyright Időkép Kft. 2004–2017. Adaptive Média Facebook Twitter Google+
Impresszum | Médiaajánlat | Szerzői jogi közlemény | Elvihető tartalmak
Alapismeretek

Alapismeretek

Tartalomjegyzék:
Hőmérséklet
Légnyomás
Szél
Légnedvesség
A víz halmazállapotai
Látástávolság
Köd, párásság, száraz légköri homály
Felhőképződés
A csapadék
Észlelési segédlet
Árnyékoló készítése
Rövidítések
Impresszum


A levegő állapothatározói
A légkör egy igen nagy kiterjedésű és tömegű, gáz halmazállapotú fizikai rendszer, a légköri folyamatok pedig az ebben a rendszerben bekövetkező állapotváltozások sorozatai.
A gázok állapotjelzői: hőmérséklet, nyomás, sűrűség. A levegőnél még figyelembe vesszük a vízgőztartalmat (nedvességet) is.


Hőmérséklet (T)
A levegő hőmérsékletén a levegő felmelegedési fokát értjük.
Mérése 2 m magasban, hőmérőházban történik, egysége °C.

Radiációs minimum
Az éjszaka folyamán a talajfelszín kisugárzása következtében beálló legalacsonyabb hőmérséklet. A mérésére szolgáló hőmérőt a talajfelszín felett 5 cm-re helyezik el.

Középhőmérséklet
24 óra folyamán mért hőmérsékleti értékek középértéke.

A napi legalacsonyabb, illetve legmagasabb hőmérséklet azonban bizonyos esetekben- frontátvonuláskor, légtömegcsere esetén- napkelte után, illetve napnyugta után is beállhat.

Izoterma
Egy adott szinten az azonos hőmérsékletű pontokat összekötő görbét izotermának nevezzük.


Hőátadás
A légkör hőkészletének jelentős részét a földfelszíntől kapja. A napsugárzás hőenergiáját a légkör csak a földfelszín közvetítésével tudja hasznosítani.

Hővezetés
Az a hőátadási mód, amikor a hő a test egyik részéről a másik részére molekuláról molekulára terjed át. A levegő, rossz hővezető révén, a földfelszíntől vezetés útján csak egy egész vékony, 3-4mm-es rétegben melegszik át, tehát ilyen energiacsere a földfelszín és a vele közvetlenül határos légréteg között figyelhető meg.

Sugárzás
A földfelszín által kisugárzott energia nagy része a levegőben elnyelődik, majd a levegő az elnyelt energiát újra kisugározza. Ennek egy része a felszín felé irányul, ilyen módon csökken a felszín energiavesztesége. A földfelszín minden időben (éjjel-nappal, télen-nyáron) energiaforgalmat bonyolít le: sugárzás révén energiához jut, és sugárzással energiát ad le.

Hőáramlás, átkeverés
Gáz halmazállapotú anyagokban a kis kohéziós erő következtében a részecskék könnyen elmozdulnak, és más közegbe kerülve tulajdonságaikat kicserélik. A keveredés igen hatékony hőátadási mód. A légkörben a hőáramlás iránya szerint két nagy csoportot különböztetünk meg: konvekciót és advekciót.
    Konvekció: függőleges légáramlás esetén; ilyenkor függőleges irányú hőcsere zajlik le. A vertikális mozgások fajtái:
     - elemi konvekció
     - turbulencia
     - frontális emelés
     - orografikus emelés
    Advekció: légáramlással zajló horizontális irányú hőcsere.


A hőmérséklet horizontális és vertikális eloszlása
A hőmérséklet horizontális változékonyságát a különböző légköri képződmények határozzák meg, vertikális változását a légállapotgörbe mutatja. Adott pont felett a levegő hőmérsékletének, nedvességének és a szélnek a magassággal történő változását leggyakrabban rádiószondás mérésekből ismerhetjük meg. A hőmérséklet magassággal történő változásait a legjobban a hőmérséklet - magasság (nyomás) koordinátarendszerben való ábrázolással tudjuk áttekinteni. Az így felrajzolt görbét geometriai állapotgörbének nevezzük.

Cumulus kondenzációs szint
Az a magasság, ahol az emelkedő levegő telítetté válik, és megkezdődik a nedvesség kicsapódása, a gomolyfelhők képződése.

A levegő hőmérséklete a talajtól kiindulva a magassággal változik, a troposzférában rendszerint csökken. Amennyiben nem csökkenés következik be, akkor a következő eseteket figyelhetjük meg:
    Izotermia: A légkör olyan rétegében beszélünk izotermiáról, amelyben a hőmérséklet függőlegesen nem változik.
    Inverzió: A légkör olyan rétege, amelyben a levegő hőmérséklete a magassággal növekszik.


Az állapotgörbe jellemzői, stabilitási viszonyok
A gázok állapotát három állapotjellemző (hőmérséklet-T, nyomás-p és sűrűség) egyértelműen meghatározza. A gázokban, így a levegőben végbemenő folyamatoknál általában mindhárom állapotjelző változik, egyik sem mutat állandóságot. A folyamatok közül ki kell emelni az adiabatikus folyamatokat.

Adiabatikus folyamat
Akkor beszélhetünk róla, ha a rendszer és környezete között nincs hőcsere, vagyis a rendszer nem vesz fel és nem is ad le hőenergiát környezetének (elsősorban fel- és leáramlások).

Hőmérsékleti gradiens
A hőmérséklet eloszlásának jellemzése. Az egységnyi távolságra eső hőmérséklet-változás.

- Vízszintes (horizontális) hőmérsékleti gradiens: A hőmérséklet vízszintes eloszlásának jellemzése. Vektormennyiség, amely megmutatja, hogy a léghőmérséklet mely irányban csökken a legnagyobb mértékben a felület mentén a vizsgált pontban, megadja mekkora a távolságegységre eső hőmérséklet-csökkenés.

- Függőleges hőmérsékleti gradiens: A hőmérséklet függőleges eloszlását jellemzi, általában a 100m-re eső hőmérséklet-változást értjük alatta. Megadja a léghőmérséklet vertikális csökkenésének vagy növekedésének mértékét, magasságegységre vonatkoztatva.

- Átlagos hőmérsékleti gradiens: A sokévi magaslégköri mérések alapján a troposzférában az átlagos hőmérsékleti gradiens értéke: 0,65°C/100m a mérsékelt övben.

- Tényleges hőmérsékleti gradiens: Változékony jellemszám, az időjárás változékonysága határozza meg. A rádiószondás mérésekből meghatározott gradienst: tényleges vagy lokális gradiensnek nevezzük.

- Száraz-adiabatikus hőmérsékleti gradiens: Az állapotváltozás adiabatikus. Értéke: 1°C/100m. A telítetlen levegő adiabatikus állapotváltozása során fellépő hőmérséklet-változást írja le.

- Nedves-adiabatikus hőmérsékleti gradiens: A telített levegő adiabatikus állapotváltozása során fellépő hőmérséklet-változás. Mivel a kondenzáció látens (rejtett) hője a felfelé emelkedő légrészecskét melegíti, ezért a nedves-adiabatikus hőmérsékleti gradiens mindig kisebb a száraz- adiabatikus hőmérsékleti gradiensnél.


Egyensúlyi helyzetek
Az adiabatikus hőmérsékleti gradiens és a lokális hőmérsékleti gradiens viszonya határozza meg a légkör egyensúlyi állapotát, attól függően, hogy a légkör valamely rétegének hőmérsékleti gradiense az adiabatikus gradiensnél nagyobb, kisebb vagy egyenlő.

- Stabilis egyensúlyi állapot: Ha egy légtömeget nyugalmi helyzetéből elmozdítunk, közte és környezete között olyan hőmérséklet-különbség alakul ki, amely a légrészecskét eredeti helyére visszavinni igyekszik.

- Labilis (instabil) egyensúlyi állapot: Ha egy légtömeget nyugalmi helyzetéből elmozdítunk, magától is tovább emelkedik vagy süllyed.

- Közömbös (indifferens) egyensúlyi állapot: Ha egy légtömeget nyugalmi helyzetéből elmozdítunk, új helyén is ugyanúgy nyugalomban marad.


Inverzió

Kisugárzási inverzió
Az éjszakai órákban a talajfelszín általában lehűl, ezzel egyidejűleg lehűl a vele érintkező levegő is; ez a lehűlés a kisugárzási időszak alatt egyre vastagabb rétegre terjedhet ki. Hajnalra az inverziós hőmérsékleti eloszlás több száz méter vastagságot is elérhet. Különösen erős inverzió keletkezik derült, szélcsendes éjszakákon, ha a levegő nedvességtartalma kicsi és tiszta az idő. A kisugárzási inverzió besugárzás, élénkülő szél, illetve vertikális átkeverés hatására gyengül vagy feloszlik. A felhőzetnek és nedvességnek fontos szerepe van az inverzió kialakulásának meggátlásában.

Zsugorodási inverzió
Magasban, általában 1-3km között, rendszerint anticiklonális nyomásmezőben kialakuló inverziós réteg. Ennek létrejöttében az anticiklonban felszálló-leszálló légmozgások játszanak szerepet.

Hidegpárna
Az az inverziós hőmérsékleti eloszlás, amely a téli időszakban napközben sem oszlik fel, és az időjárási körülményektől függően tartósan (akár hetekig is) fennmarad. Jellemző a Kárpát-medencére.


A talajközeli hőmérséklet változása
A hőmérséklet-változásokat két csoportra oszthatjuk: periodikus, illetve aperiodikus változásokra. Periodikus változás, pl. a nappali-éjszakai vagy az évszakos hőmérséklet-változás. Aperiodikus változásokat többek között légáramlás, légtömegcsere okoz; ez a változás elnyomhatja az előzőt. Egy adott helyen a levegő hőmérsékletében beálló változást, azaz lokális hőmérséklet-változást individuális és advektív okokra vezethetjük vissza.

A hőmérséklet individuális változása
Két okra vezethető vissza. Az első adiabatikus, azaz hőcserementes változás. Ez függőleges légmozgásokkal vagy a légnyomás időbeli változásával jöhet létre. A második, nem adiabatikus (transzformációs) változás vagy molekuláris hővezetés, turbulens hőcsere, vagy sugárzás útján történő energia felvétellel, illetve leadással valósulhat meg. A talajfelszín közelében transzformációs, a magasban adiabatikus individuális hőmérséklet-változás az elsődleges.

A hőmérséklet advektív változása
Hőmérsékleti advekción (szállítás) valamely helyen az oda érkező levegő eltérő hőmérséklete által okozott hőmérséklet-változást értjük. A légkörben alig van advekciómentes állapot. Az advekció függ: a hőmérséklet horizontális eloszlásától, a légáramlás irányától és nagyságától, tehát a szélsebességtől. Hideg advekcióról abban az esetben beszélhetünk, ha egy hely fölé az ott lévőnél hidegebb levegő áramlik, ellenkező esetben pedig meleg advekcióról van szó.


A sűrűség magassággal történő változása
A magasban levő légrészecskék súlyuknál fogva nyomást gyakorolnak az alattuk lévőre, ezáltal azokat összenyomják, így a sűrűség a talajfelszínen a legnagyobb. A sűrűség a magasság növekedésével logaritmikusan csökken. A sűrűségcsökkenés az alsó légrétegekben valamivel gyorsabb, mint a nagyobb magasságokban. Kb. 5500m magasan a sűrűség közel fele a talajon észlelhető sűrűségnek, 12km magasságban közel negyede, 30km magasságban pedig már csak kb. százada.


Légnyomás
A nyomás a felületegységre ható nyomóerőt jelenti, vagyis a nyomás a felületre ható erő és a felület hányadosa által értelmezett fizikai mennyiség. A légnyomásnál a nyomóerőt a légkör egy bizonyos helyén az adott hely fölött elhelyezkedő levegőoszlop súlya okozza. A légnyomást a meteorológiában hekto-Pascal-ban (hPa) adjuk meg. A légnyomás a légkörben felfelé haladva közel exponenciálisan csökken; a tiszta exponenciális csökkenés akkor valósulna meg, ha a légkör állandó hőmérsékletű volna.

Horizontális bárikus gradiens
A nyomásgradiens mint térbeli vektor vízszintes síkra vonatkoztatott komponense. Vektormennyiség, megmutatja, hogy a horizontális felület mentén (a vizsgált pontban) mely irányban csökken a légnyomás a legnagyobb mértékben, valamint azt is megadja, hogy mekkora a távolságegységre eső nyomáscsökkenés.

Izobárok
Az azonos légnyomású pontokat egy adott vízszintes felületen összekötő görbék.

Izobár felület
Az azonos légnyomású pontokat térben összekötő felület.

Izobár alakzatok
A szinoptikus vagy más néven, talajtérképeken az izobárokat 5hPa-onként szokták analizálni. Az analizált térképen izobár alakzatok láthatóak.


A légnyomás változása lehet időbeli és térbeli
Az időbeli változás lehet periodikus, illetve aperiodikus.

- Periodikus: egyrészt a napi menetet takarja, a napi hullámban két maximum és két minimum jelentkezik: a minimum időpontja 4, illetve 16 óra, a maximumé 10 és 22 óra. A napi menetre jellemző, hogy a nappali amplitúdó nagyobb, mint az éjszakai. A légnyomás menetében másrészt évi ingás is megfigyelhető, az ingás amplitúdója télen csökken, nyáron növekszik. Ez a változás nem hat erősen az időjárás változásra.
- Aperiodikus: légtömeg-áthelyeződéssel, időjárás alakító hatással van kapcsolatban, ez a változás elnyomja a periodikus változást.

A térbeli változás mind vertikális, mind horizontális irányban jellemző. A légnyomás és a magasság kapcsolata a repülésben igen fontos. A légnyomás vízszintesbeli változékonyságát a légnyomási képződmények adják. A legfontosabb nyomási képződmények a következők:

- Ciklon: egy vagy több zárt izobárral rendelkező légköri örvény, melynek középpontjában legalacsonyabb a légnyomás.
- Anticiklon: egy vagy több zárt izobárral rendelkező légköri képződmény, melynek középpontjában a legmagasabb a légnyomás.
- Peremciklon: nagykiterjedésű ciklonok peremén keletkező újabb ciklon.
- Csatorna vagy teknő: az alacsony nyomású képződmények területén kijelölhető olyan vonal, melyhez közeledve a légnyomás csökken, attól távolodva pedig nő.
- Gerinc vagy hátság: magasnyomású területen belül kijelölhető vonal, melyhez közeledve a légnyomás nő, attól távolodva pedig csökken.
- Nyereg: két-két szemközti alacsony-, illetve magasnyomású képződmény közti terület.
- Izobártalan mező: A légnyomás viszonylag nagy területen közel egyforma.


A légnyomás átszámítása a tengerszintre
Ha különböző földrajzi helyeken, a talajon mérjük a légnyomást, a mért értékek csak akkor hasonlíthatók össze, ha mindenütt ugyanabban a magasságban mértük, különben az állomások magasságkülönbségéből adódó légnyomáskülönbség elfedi a vízszintes eltéréseket. Az összehasonlíthatóság végett azonos magasságra kell az értékeket átszámítani. Ez a magasság legtöbbször a tengerszint magassága. Az így átszámított légnyomás csupán egy képzelt érték, amellyel lehetővé tesszük az összehasonlítást.

A tengerszinti javítás függ:
- a műszer tengerszint feletti magasságától
- az észlelt léghőmérséklettől
- a műszerszinti légnyomástól
Ezek ismeretében számítható a tengerszinti légnyomás.


Szél
A levegő vízszintes áramlását szélnek nevezzük. A szél vektormennyiség, tehát iránya és nagysága van. A felszíni szelet 10 méter magasságban mérjük.

Szélirány
Azt az irányt adjuk meg, ahonnan a szél fúj. A szélirányt a legközelebbi 10 fokra kerekítve vagy az égtájak, illetve mellékégtájak szerint közöljük. Az északi iránynak a 0° (vagy 360°), a keletinek a 90°, a délinek a 180°, a nyugatinak pedig a 270° felel meg.

Szélsebesség
A szélsebességet m/s-ban vagy csomóban (knot) mérjük. A talajszél esetén megadjuk az átlagszelet, azaz a szélsebesség átlagértékét és az elmúlt óra folyamán bekövetkezett legnagyobb széllökést. Az átlagszelet 10 percre, a széllökést a repülésmeteorológiai táviratokban az elmúlt 2 percre vonatkoztatjuk, általános meteorológiai jelentésekben pedig az elmúlt egy óra legnagyobb széllökése kerül megadásara. 1m/s = 1,944csomó = 3,6km/h. A meteorológiai térképeken a mért vagy előre jelzett szelet szélzászlóval adjuk meg. A szélsebesség mérésére nincs mindig lehetőség, ilyenkor a szél által kiváltott hatásokkal lehet a szél erősségére következtetni. Így készült a Beaufort-skála.

A szél kialakulásának okai
Ahhoz, hogy a levegőben vízszintes irányú légmozgások kialakuljanak, nélkülözhetetlen feltétel a horizontális légnyomáskülönbség. Gázok esetében ugyanis, ha a gázon belül két pont között nyomáskülönbség alakul ki, azonnal megindul a kiegyenlítődés, vagyis a magasabb nyomású pont felől az alacsonyabb nyomású pont felé fog a gáz áramlani. Ez a mozgás, ez a folyamat addig tart, míg a nyomáskülönbség meg nem szűnik. Teljesen hasonlóan: ha a levegőben két hely között horizontálisan nyomáskülönbség alakul ki, akkor azonnal megindul a levegő áramlása a magasabb nyomású hely felől az alacsonyabb nyomású hely felé.

A szelet meghatározó erők
Ahhoz, hogy valamely levegőrész nyugalmi helyzetéből kimozduljon, valamilyen erőhatás szükséges. A levegőben a vízszintes mozgásokat kiváltó erő a nyomáskülönbségből, a nyomáskülönbség pedig hőmérséklet-különbségből származik.

- Gradiens erő: a nagyobb nyomású terület felől az alacsonyabb nyomású hely felé légrészecskét szállító erő.

- Légnyomási gradiens: A nyomásmező eloszlását határozza meg. A gradiens nagysága a nyomáskülönbség nagyságával arányos: minél nagyobb két hely között a nyomáskülönbség, annál nagyobb a gradiens értéke és a légmozgást létrehozó erő is. A légnyomási gradiens nagysága a távolságegységre eső nyomáscsökkenés mértéke, iránya pedig a legerősebb nyomáscsökkenés irányába esik. Egyenes vonalú izobárok esetén a légnyomási gradiens erő iránya merőleges az izobárokra; nagyságára jellemző, hogy fordítottan arányos az izobárok közötti távolsággal, azaz minél nagyobb a nyomáskülönbség, annál nagyobb a szél (sűrűbbek az izobárok).

- Coriolis-erő: a Föld forgásából adódó eltérítő erő. Hatása abban nyilvánul meg, hogy a már mozgó testeket a mozgás irányára merőlegesen akarja kitéríteni - az északi féltekén jobbra, a délin balra. A Coriolis-erő nagysága arányos a földrajzi szélességgel és a mozgó test sebességével. Az Egyenlítőn az eltérítő erő horizontális komponense 0, a sarkokon pedig maximális. A Coriolis-erő a mozgó levegőt tehát fokozatosan eltéríti mindaddig, amíg a szél az izobárokkal párhuzamosan nem fúj.

- Geosztrofikus szél: a gradiens erő és a Coriolis-erő egyensúlya esetén kialakuló, az izobárokkal párhuzamosan fújó szél. Ez a magaslégkörben fordul elő, mivel ott eltekinthetünk a súrlódástól, az alsó légrétegekben geosztrofikus szél nem alakul ki. Geosztrofikus szél tehát akkor jön létre, ha az izobárok párhuzamosak, a légnyomás időben nem változik és a talajjal való súrlódás hatása nem érvényesül. A levegőrészecskék vízszintes mozgását a geosztrofikus áramlás esetén két fő erő irányítja: a vízszintesben jelentkező nyomáskülönbségből származó gradiens erő és a Föld forgásából származó egyik tehetetlenségi erő, a Coriolis-erő vízszintes komponense. Amikor a geosztrofikus szél létrejön, akkor a fenti két erő egyensúlyt tart egymással és így a szél az izobárokkal párhuzamosan fúj.

- Ageosztrofikus szél: Ha a mozgás nem felel meg az előbb leírtaknak, vagyis többnyire gyorsuló mozgás jön létre.

- Geociklosztrofikus vagy gradiens szél: az izobárok görbültek, a légnyomás időben nem változik, és a talajjal való súrlódás hatása nem érvényesül. Görbevonalú izobárok esetén a gradiens erő és az eltérítő erő mellett a centrifugális erő is részt vesz a mozgásforma létrehozásában. A kialakult geociklosztrofikus szél az izobárokhoz húzott érintő mentén fúj, mégpedig oly módon, hogy az Északi féltekén ciklonális esetben a cirkuláció az óramutató járásával ellentétes, anticiklonális esetben pedig az óramutató járásával megegyező.

- Súrlódás: az áramló levegő és a földfelszín között lép fel.

- Súrlódási erő: talajközeli rétegben kialakuló, a mozgásiránnyal ellentétes, nagysága arányos a sebességgel.

- Súrlódási réteg: a légkörnek az a rétege, amelyben a talajfelszínnel való súrlódást figyelembe kell venni. Ebben a rétegben közelítőleg igaz, hogy a súrlódási erő lineárisan arányos a szélsebességgel, és a súrlódási erő egyállású, de ellentétes irányú a sebességvektorhoz viszonyítva.

Konvergencia
A légkör valamely rétegében létrejövő vízszintes irányú tömeg-összeáramlás. Felléphet talajközeli levegőrétegben ciklon esetén (a konvergencia egy pontra történik, ez a pont a ciklon centruma), és ennek a talajközeli konvergenciának eredményeként a ciklon területén egészen a középső troposzféráig feláramlás tapasztalható. A talajközeli konvergencia a vízszintes légáramlásnak a talajjal való súrlódása révén jön létre. A feláramlás, mivel adiabatikus hűlést eredményez, kellő nedvességtartalom esetén felhőzet-, illetve csapadékképződéshez vezet. Konvergencia lép fel a talajközeli levegőrétegekben konvergencia-vonalak, valamint nyomási csatornában húzódó időjárási frontok esetében is; a konvergencia itt vonalra történik. Ez esetben is feláramlás, és ennek folytán felhő- és csapadékképződés figyelhető meg.

Divergencia
A légkör valamely rétegében létrejövő vízszintes irányú tömegszétáramlás. Felléphet talajközeli levegőrétegekben anticiklon esetén (a divergencia egy pontról történik, ez a pont az anticiklon centruma), és ennek a divergenciának eredményeként az anticiklon területén egészen a középső troposzféráig leáramlás tapasztalható. A nagytérségű leáramlás, mivel adiabatikus melegedéssel jár, felhőoszlató hatású. Divergencia lép fel a talajközeli rétegekben akkor is, ha a talajtérképen nyomási gerincet analizálunk; a divergencia itt vonalba rendezett. A térségre leáramlás, és ennek kapcsán általában kevés felhő vagy a felhőzet teljes hiánya a jellemző.


Légnedvesség
A légkörben a vízgőznek mindhárom halmazállapota megtalálható: 95%-a légnemű, 5%-a szilárd és cseppfolyós halmazállapotban. A légköri vízmennyiség mindössze százezred része a Föld felszíni vízkészletének. A légköri víz mintegy 10 naponként kicserélődik. A légkörből kihullott víz a felszínről pótlódik, vagyis a légkör és a felszín között állandó körforgás megy végbe (párolgás - kicsapódás - csapadék), és eközben a víz halmazállapot-változásokon megy keresztül. A nedvesség befolyásolja a sugárháztartást, a frontok, nyomásrendszerek fejlődését.

Abszolút nedvesség
A térfogategységben lévő vízgőz mennyisége g-ban. Az abszolút nedvesség a magassággal rohamosan csökken, 8km-en már csak negyede a talajon mérhetőnek.

Fajlagos (vagy specifikus) nedvesség
A nedves levegő tömegegységében lévő vízgőz mennyiségét kifejező mérőszám.

Gőznyomás vagy páranyomás
A levegőben lévő vízgőz feszítő ereje (hPa), a levegőben található vízgőz súlyából származó nyomás.

Telítési gőznyomás
Egy adott hőmérsékleten lehetséges legnagyobb gőznyomás.

Telítési hiány
Adott hőmérsékleten a telítési és a tényleges gőznyomás különbsége. A párolgás arányos a telítési hiánnyal.

Relatív nedvesség
A tényleges és az adott hőmérséklethez tartozó telítési páranyomás aránya.

Harmatpont
Az a hőmérséklet, amelyre a levegőt lehűtve az telítetté válik, miközben a nyomás és a rendelkezésre álló vízgőz mennyisége változatlan marad.

Harmatpontdeficit
A levegő pillanatnyi hőmérséklete és harmatpontja közötti különbség.


A légnedvesség mérése
A jó nedvszívó anyagot használva a rajta átvezetett nedves levegőből magába szívja a nedvességet, a súlynövekedésből pedig következtetni lehet a nedvességtartalomra.

A hajszálas higrométerek azon az elven alapulnak, hogy a relatív nedvesség növekedésével a hajszál hossza megnövekszik. A nedvességtartalom ún. száraz-nedves hőmérőpárral is mérhető. Az egyik hőmérővel a szokásos módon a levegő hőmérsékletét mérik, a másik hőmérő higanygömbjét viszont nedves muszlinnal veszik körül. Ha a levegő nem telített, akkor a nedvesen tartott hőmérőről víz párolog el, így hőenergiát veszít, ennek következtében ez a hőmérő alacsonyabb hőmérsékletet mutat, mint a másik. A közöttük levő különbség nagyságából következtetni lehet a levegő nedvességtartalmára.


A víz halmazállapotai

Szilárd halmazállapot
A részecskék hőmozgása az összetartó erőhöz képest kicsi, így tulajdonképpen helyhez kötöttek; a hőmozgás e hely körüli rezgőmozgásban nyilvánul meg.

Cseppfolyós halmazállapot
A molekulák hőmozgásának (mozgási energiájának) növekedtével eljutunk egy olyan állapothoz, amikor a molekulák egymáshoz képest is elmozdulnak, nincsenek helyhez kötve, de ugyanakkor még érvényesül a molekulák között a vonzóerő is.

Légnemű halmazállapot
A molekulák hőmozgása már olyan nagy, hogy az összetartó erő elhanyagolható. A molekulák egymástól függetlenül, szabadon mozognak.

A részecskék hőmozgásától függően az anyag egyik halmazállapotból átmehet egy másikba.


Látens hő
Az átalakulási hő közlése nem okoz hőmérséklet-változást, csupán a halmazállapotot változtatja meg, ezért rejtett vagy látens hőnek nevezzük.


Párolgás
A levegőbe a földfelszínről jut a víz, párolgás és szublimáció útján. A két folyamat közül a párolgás lényegesen nagyobb mennyiségű vizet mozgat meg. A párolgás során molekulák lépnek ki a víz felszínéről, a vízfelszín fölé kerülő molekulák egy része azonban a felszínnek ütközve visszakerül, ismét elnyelődik.

Tényleges párolgás
A vízfelszínről kilépő és visszakerülő molekulák különbsége adja meg. Annál nagyobb a párolgás mértéke, minél nagyobb a kilépő, de a folyékony vízbe vissza nem kerülő molekulák száma.

Telítési állapot
A kilépő molekulák száma megegyezik a visszakerülő molekulák számával. A vízfelszín fölötti légtérben a molekulák száma nem változik.

A természetes felszín párolgása függ:
- a párolgó felszín sajátossága
- a rendelkezésre álló víz mennyisége
- a párolgásra fordítandó energia nagysága
- a levegő átkeveredésének mértéke
- a párolgó víz hőmérséklete
- a levegő párabefogadó képessége (telítési hiány)


Kondenzációs folyamatok
Amikor egy adott térrészben a levegő túltelítetté válik, a telítésen felüli páramennyiség kicsapódik. Ha a kondenzáció a magasban következik be, felhő, ha a talaj mentén, akkor köd keletkezik. A felhőképződéshez - elegendő vízgőztartalom esetén - kétféle alapvető folyamat vezethet: légköri feláramlás és ennek kapcsán adiabatikus hűlés, vagy a levegőréteg sugárzásos hűlése.

A kicsapódáshoz szükséges:
- Kondenzációs magvak: Nedvszívó részecskék, mindig jelen vannak a légkörben, szennyeződés mindig van.
- A vízgőztartalom megközelítse a telítettséget: A relatív nedvesség közel 100%-os legyen.
    A relatív nedvesség növekedésének okai:
       - Bepárlás
       - Lehűlés - ez a legfontosabb tényező (a levegő a harmatpont közelébe hűl)
       - Dinamikus keveredés - a telítettséghez közel álló légtömegek keveredése.


A látástávolság
A levegő átlátszósága akkor lenne tökéletes, ha a fénysugár gyengítetlenül hatolna át a légkörön. Ez az eset azonban soha nem áll fenn, mert teljesen tiszta és száraz légkörben is a - levegő molekuláin, atomjain történő - szóródás miatt a fénysugár gyengülése bekövetkezik. Ehhez járul még a levegőben levő pára, vízrészecskék és a szennyeződés által előidézett fénygyengítés.

Homályossági tényező
A vendéganyagok jelenléte által keltett, a tiszta levegőhöz viszonyított fénygyengítést mutató jellemszám. Megmutatja, hány tiszta légkör kellene ahhoz, hogy ugyanolyan fénygyengítés álljon elő, mint amilyen az adott légállapot mellett fennáll. A homályossági tényező értéke különböző levegőfajtáknál, mint jellemző és bizonyos mértékig maradandó tulajdonság szerepel. Amint a kicsapódott vízrészecskék a levegőben szaporodnak, a homályossági tényező magas értéket vesz fel és maradandó jellegét elveszti.

Vízszintes látástávolság
Az a legnagyobb távolság, amelyről egy megfelelő nagyságú, fekete tárgyat egy átlagos észlelő felismer. Az észlelést talajon szemmagasságban végezzük.

A látástávolságot befolyásoló tényezők

- Objektív tényezők
    - a Föld görbülete, amely határt szab a rajta lévő tárgyak láthatóságának
    - a földfelszín tagoltsága, a rajta lévő tereptárgyak
    - a levegő átlátszósága
    - a megfigyelt tárgyak mögötti fényviszonyok, az ún. háttérvilágítás
    - a megfigyelt tárgy alakja, színe, fényessége és megvilágítása
- Szubjektív tényezők
    - a szem érzékenysége (ez egyénenként változik), ez mutatja, hogy a látástávolság meghatározása mennyire szubjektív
    - a szem alkalmazkodó képessége, illetve, hogy a szem előzőleg milyen fényhatásnak volt kitéve


Meteorológiai látástávolság
Nappal a látástávolságot az észlelő ismert távolságban lévő tereptárgyak segítségével állapítja meg, sötétedés után pedig a különböző fényforrások alapján. Az éjszakai távolságot úgy kell megbecsülni, mintha a megvilágítás a nappalinak felelne meg. A fénylátásnál meghatározott látástávolság nagyobb, mint a fények nélküli. A szürkületi időszak tetemes bizonytalanságot hoz a látástávolság észlelésébe: mind a tárgyak, mind a fényforrások érzékelése csak hiányosan történik.

Gyakran előfordul, hogy a különböző irányokban megfigyelt látástávolságok különböznek egymástól, ilyen esetekben mindig a legkisebb látástávolság-értéket kell jelenteni.

Függőleges látástávolság
Az a legnagyobb távolság, amelyről egy függőleges irányban elhelyezkedő tárgy még látható.

A látástávolságot csökkentő tényezők
    - a légkörben lebegő vízcseppek felhalmozódása (párásság, köd)
    - csapadék (eső, hó stb.)
    - por- és homokvihar
    - egyéb szennyező anyagok (füst, korom, pernye stb.)


Köd, párásság, száraz légköri homály

Köd
A vízgőz kicsapódása a talaj közelében megy végbe és a látástávolság nem éri el az 1 km-t

A levegő a talajközeli légrétegekben különböző módon válhat telítetté:
    - párolgás útján történő vízgőztartalom-növekedéssel
    - a levegő harmatpontra való lehűlésével
    - különböző hőmérsékletű, de a telítéshez közel álló levegőfajták keveredésével

A légkörben lebegő szilárd és cseppfolyós részecskék felhalmozódása nagymértékben csökkentheti a látástávolságot.

Párásság
A relatív nedvesség meghaladja a 80%-ot, és a látásromlást elsősorban a vízcseppek túlsúlyba kerülése okozza.
A ködöt a párásságtól az különbözteti meg, hogy ködben a látástávolság 1 km-nél kisebb.

Száraz légköri homály
A relatív nedvesség nem haladja meg a 80%-ot és a látásromlást elsősorban a szilárd szennyezőanyagok: por, korom, füst szuszpenziója okozza.


A ködök fajtái

Radiációs vagy kisugárzási köd
Tipikus légtömegen belüli köd. Akkor keletkezik, ha a talaj és a talajközeli levegő hőmérséklete a hosszúhullámú kisugárzás következtében oly mértékben lecsökken, hogy a kondenzáció a levegőben bekövetkezik. Vastagsága néhány méter és néhányszor 100 méter között van. Derült időben és gyenge szél esetén éjszaka és kora reggel képződik, napközben általában feloszlik. Kora tavasszal, késő ősszel és télen gyakori, legkedvezőbb időjárási helyzet, amelyben létre jöhet, az anticiklon.

Kisugárzási köd keletkezésének feltételei
- Nagy relatív nedvesség a felszín közelében - ekkor már kis lehűlés is elegendő a harmatpont eléréséhez
- Derült ég - ez biztosítja az erős kisugárzást, s ennek révén a talajfelszín és a talajközeli levegő megfelelő mértékű lehűlését
- Gyenge talajszél és stabilis rétegződés - ha szélcsend van, akkor harmat vagy sekély talaj menti köd keletkezik. Élénk vagy erős szél átkeveri a levegőt, s a talaj közelében feloszlatja a ködöt, az átkeverés alacsonyszintű felhők (St és Sc) kialakulásához vezet. Az 1-4m/s szelek a legkedvezőbbek a kisugárzási köd keletkezéséhez. A stabilis légrétegződés szintén fontos, mert a labilitás esetén fellépő átkeveredés megakadályozza a ködképződést

Emelt köd
A köd megemelkedik és St felhővé alakul át.

Inverziós köd
Anticiklonális helyzetben alakul ki, a téli időszakban. A magasban elhelyezkedő inverziós réteg alatt zárt St felhőzet (Stratus nebulosus) képződik. Amennyiben ez a talaj közelébe leszivárog, kialakul a köd.

Advekciós vagy áramlási köd
Meleg, nagy nedvességtartalmú levegő áramlik hidegebb felszín fölé. A meleg levegő alsó rétege a hideg felszíntől lehűlve telítetté válik és bekövetkezik a kicsapódás. Keletkezéséhez: mérsékelt, 3-7m/s-os szél a legkedvezőbb, mely megfelelő átkeveredést biztosít ahhoz, hogy több száz méter vastag ködréteg keletkezzék.

Párolgási köd
Hideg levegő áramlik meleg vízfelszín fölé. A vízfelszínről történő bepárolgás hamar telítetté teszi a hideg levegőt. Az így kialakuló köd általában gyenge, vastagságuk nemigen haladja meg a néhány métert.

Orografikus köd
A levegő a hegyek, dombok lejtőén emelkedésre kényszerül, kisebb nyomású környezetbe kerülve kitágul, és adiabatikusan lehűl. Ha elegendő nagy a levegő nedvességtartalma, a lehűlt levegőben megindul a kondenzáció, és ún. hegyi vagy lejtőköd keletkezik.

Keveredési köd
Két különböző hőmérsékletű és nedvességtartalmú (de telítettséghez közelálló) levegőhalmaz keveredésekor a meleg levegő lehűl és vízgőztartalmának egy része kicsapódik.

Frontális köd
Melegfront felhőzetéből a hideg levegőbe hulló viszonylag meleg esőcseppek párolgása okozza a telítettséget.
- Prefrontális köd: a front előtti mintegy 50-100km-es térségben alacsony St felhőzet vagy köd keletkezik
- Posztfrontális köd: a meleg levegő hideg felszín fölé áramlik, alacsony St vagy köd keletkezik (tulajdonképpen áramlási köd)
Frontális köd keletkezhet úgy is, ha a felhőrendszer leereszkedik a földfelszínre, a képződött köd a front átvonulása után megszűnik, de némely hegyes-dombos területen meg is maradhat.

Köd advekció
Máshol kialakult köd áthelyeződik. Késő ősztől kora tavaszig többször előfordulhat.


Felhőképződés
A felhő a magasban kondenzálódott vízcseppek, jégkristályok halmaza. A felhőzet kialakulása akkor kezdődik, amikor a levegő annyira lehűl, hogy telítetté válik. A levegő felhőzetképződést eredményező lehűlését a levegő felemelkedése során végbemenő adiabatikus hőmérséklet-csökkenés váltja ki, ezért a felhők létrejöttét, alakját és kiterjedését döntően a levegőben kialakuló feláramlási viszonyok határozzák meg. A felemelkedő levegő adiabatikusan lehűl, elegendő nedvességtartalom esetén a kondenzációs szintet elérve kicsapódik és megkezdődik a felhőképződés. A kondenzációs szint magassága - egyebek mellett - függ a levegő nedvességtartalmától: nedvesebb levegőben a felhőképződés alacsonyabb szinten megy végbe.

Felhőatlasz

A levegőt emelkedésre kényszerítő tényezők
- a levegő felmelegedése a talaj közelében (termikus konvekció)
- akadályok (hegyek)
- különböző hőmérsékletű légtömegek találkozása (frontális emelés)
- összeáramlás
- kéményhatás

Termikus konvekció
A talajfelszín felmelegedése következtében a levegő feláramlása megindul. A feláramlás kompenzációjaként a környező levegőben leáramlás indul meg, így cirkuláció jön létre. A termikus konveckió fő energiaforrása a napsugárzás. A talajfelszín a napsugárzás hatására felmelegszik, majd hőenergiájának egy részét a vele érintkező levegőnek hővezetés útján átadja. A felmelegedő levegő kitágul, sűrűsége csökken, és megfelelő hőmérsékleti rétegződés esetén felszálló légmozgás jön létre.

A termikus konvekció labilis légrétegződéshez kötött. Amennyiben a labilitás megfelelő nagyságú és a levegőrészecske elegendő magasságig emelkedik, vagyis addig, míg az adiabatikus hűlés miatt harmatpontjáig hűl, kialakulnak a gomolyfelhők (Cu). A felszálló levegőrészecskék fontos szerepet játszanak a légköri hőenergia szállításban.

A felhő további fejlődése a kondenzációs szint fölötti hőmérsékleti rétegződéstől függ. Abban az esetben, ha a kondenzációs szint fölött inverzió alakul ki, akkor a felhő csak addig emelkedhet fel. Ha a labilitás nagyobb magasságokig nyúlik, ekkor a felhő sokkal magasabb lesz, mint az előbbi esetben. Akár a tropopauzáig is feltornyosulhatnak a gomolyfelhők.

Cumulus-kondenzációs szint
A kondenzációs szint magassága, az a magasság tehát, amelyet a termikus konvekció során felemelkedő részecske elér. A napsugárzás hatására a talajfelszín nem egyenletesen melegszik fel, mert a különböző talajfelszínek más-más hőkapacitással bírnak, ezért a termikus konvekció sem lesz mindenütt azonos erősségű: helyenként feláramlások, más helyen pedig leáramlások alakulnak ki. Feláramlások főként homokfelszín, száraz rét vagy gyárterület fölött alakulnak ki, míg az erdők vagy vízfelület fölött leáramlások jellemzőek.

Akadályok (hegyek) által kényszerített feláramlások
Hegyek körzetében a levegő fel-, illetve leáramlásra kényszerül, miközben benne adiabatikus hőmérséklet-változások lépnek fel. A hegyek előoldalán a levegő felemelkedik és lehűl, míg a hátoldalon a leszálló légtömegekben melegedés lép fel. A feláramlás - megfelelő nedvességi viszonyok mellett felhőképződéssel jár.

Emelési kondenzációs szint
Az a kondenzációs szint, amelyet a levegő kényszeremelkedése során ér el.
A légtömeg, amely az akadály miatt emelkedésre kényszerül. Száraz adiabatikusan hűl mindaddig, míg a kondenzációs szintet el nem éri. Az emelési kondenzációs szint eleinte alacsonyabban van, mint a Cumulus- kondenzációs szint, ugyanis a kényszeremelés hatására már akkor is képződhet felhő, amikor a termikus konvekció még nem indult be.

Frontális emelés
A különböző hőmérsékletű légtömegek között keskeny határfelület alakul ki. A hideg és meleg levegő között kialakuló határfelület nem merőleges a talajra, hanem kis szögben metszi azt: a hidegebb levegő ék alakban fekszik a melegebb alatt. A sűrűbb és ezzel nehezebb hideg levegő a meleg levegő szempontjából hasonlóan viselkedik, mint egy domborzati akadály, így a szabad légkörben a légtömeghatárokon felhőképződési folyamatok mennek végbe, hasonlóan, mint ahogy azt a hegyeknél megfigyelhetjük.

A meleg levegő aktív felsiklásáról akkor beszélhetünk, ha a meleg levegő gyorsabban mozog, mint az előtte levő hideg. A hideg levegő akadályt képez, így a meleg levegő kis szögben történő felsiklásra van kényszerítve. Ennek következtében nagytérségű emelési folyamatok zajlanak le, nagy kiterjedésű rétegfelhők alakulnak ki, melyekből hosszú ideig tartó csapadékhullásra is számítani kell.

Ha egy hideg, ék alakban fekvő légtömeg előtti meleg levegő gyorsabban mozog, mint a hideg, akkor aktív lesiklásról beszélünk. Az adiabatikus melegedés miatt a felhők feloszlanak. A meleg levegő passzív lesiklásáról akkor beszélünk, ha az elől lévő hideg levegő gyorsabban mozog, mint a meleg. Ekkor is felhőoszlató hatás érvényesül.

Ha a hideg levegő áramlási sebessége nagyobb, mint az előtte fekvő melegé, a nehéz, hideg levegő a könnyebb meleg alá csúszik, és azt passzívan megemeli. Labilis légrétegződés esetén az emelés erőteljes gomolyfelhő-képződéssel, záporokkal, zivatarokkal társulhat. Ezt az esetet passzív felsiklásnak nevezik.

Konvergencia
A konvergencia- vonalak mentén torlódás lép fel, így a levegő ebben a tartományban feláramlásra kényszerül. Ezáltal adiabatikus lehűlés következik be, felhő- és csapadékképződéssel együtt. Konvergencia alakul ki frontok mentén, de gyakran egy-egy légtömegen belül is.

Divergencia
A konvergenciával ellentétes folyamat a divergencia, amikor a széttartó áramlásból adódó levegőveszteséget kell pótolni. Következményképpen leáramlás jön létre, adiabatikus melegedéssel és felhő feloszlással.

Kéményhatás
Ha a légkör magasabb rétegeiben erős áramlási zóna, általában jet-stream található, akkor a talajközeli rétegekben feláramlás figyelhető meg. A jelenség ugyanazon az egyszerű fizikai hatáson alapul, mint a kémények füstelszívó hatása. A sebesség megnövekedésével lecsökken az adott légréteg légnyomása, a nyomáscsökkenés kompenzációjára törekedve vertikális áramlások jönnek létre a légoszlopban.


A csapadék
A felhőben keletkezett vízcseppek és jégkristályok kis súlyuk és nagy felületük miatt eleinte nem hullanak lefelé, hanem keletkezésük helyén lebegnek. Ha egy bizonyos nagyságot elérnek, elkezdenek hullani, de még nem biztos, hogy csapadék lesz, mert telítetlen helyre érve elpárologhatnak. Azok a részecskék, amelyek tényleg földet érnek - a csapadékelemek. Kis cseppek csak nagyon alacsony felhőkből hullanak.

Csapadéknak tehát a földfelszínen megjelenő szilárd vagy cseppfolyós halmazállapotú vizet nevezzük. A csapadék túlnyomó többsége felhőkből származik eső vagy hó formájában, de a vízgőz kicsapódása, kikristályosodása végbemehet közvetlenül a felszínen is, így megkülönböztethetünk hulló és nem hulló csapadékfajtákat.

Nem hulló csapadékok
Akkor képződik, amikor a levegő harmatpontjánál hidegebb felülettel érintkezik. Ebben az esetben az érintkező levegőrétegben található vízgőz egy része a felszínre folyékony vagy szilárd formában kicsapódik, attól függően, hogy a felszín hőmérséklete pozitív vagy negatív.

- Harmat: A felszínre apró cseppek formájában kicsapódó vizet nevezzük. A harmat nyugalomban levő vagy nagyon gyenge légmozgású levegőben keletkezik. Kialakulásának oka a felszín kisugárzás útján történő lehűlése. Ha a lehűlés során a hőmérséklet a levegő harmatpontját eléri, akkor a vízgőz a felületen kicsapódik. Ez pozitív hőmérsékleten következik be. A harmatképződés főleg ősszel jelentős.
- Dér: A felszínen apró jégkristályok formájában megjelenő vizet nevezzük. A dér a fent leírt feltételek mellett a harmathoz hasonló körülmények között képződik, azzal a különbséggel, hogy a folyamat negatív hőmérsékleten zajlik le, vagyis a harmatpont 0°C alatt van. A kicsapódás ilyenkor szilárd vízrészecskék alakjában jelentkezik.
- Zúzmara: Az áramló levegőből rakódik le. Megkülönböztetünk kristályos, "folyékony" és durva zúzmarát.
- Kristályos zúzmara: Enyhe légmozgású, nedves levegőben alakul ki. Ekkor a kisugárzás révén lehűlt tárgyakon (fák, kerítések, huzalok) a légáramlásnak kitett oldalon a lassan mozgó és a felületnek ütköző levegő vízgőztartalmának egy része jégkristályok, jégtűk formájában a lehűlt felszínre csapódik, de csak akkor, ha az áramlásnak kitett felület hőmérséklete 0°C alatt van.
- Folyékony zúzmara: A leírtakhoz hasonlóan képződik, de ebben az esetben a kitett felület hőmérséklete 0°C fölött van.
- Durva zúzmara: Szintén gyengén áramló levegőben képződik a talajfelszínből kiemelkedő tárgyak szélnek kitett oldalán. Ebben az esetben azonban nem a vízgőz kristályosodik ki, hanem az áramló levegő által szállított túlhűlt vízcseppek fagynak ki a tárgyaknak ütközve.

Hulló csapadékok
A hulló csapadékok különféle csapadékképződési mechanizmusok révén jönnek létre. A felhő, illetve ködelemek olyan méretűvé növekszenek, melynél az esési sebesség már jelentős, a létrejött csapadékelemek így kihullanak a felhőből, illetve ködből. Amennyiben a felhő alatti légrétegen áthaladva nem párolognak el és elérik a talajfelszín, akkor csapadékról, ha viszont még a felszín elérése előtt elpárolognak, akkor csapadéksávról (virgáról) beszélünk.

Az intenzív csapadék erősen lerontja a látást és csökken a felhőalap.
A hulló csapadékok formái:

Cseppfolyós csapadékok
- Szitálás: apró vízcseppekből álló egyenletes, cseppfolyós csapadék, legtöbbször St felhőből vagy köd esetén hullhat.
- Eső: csendes, vízcseppekből álló csapadék, erőssége lassan változik, hullhat Ns, Sc, As felhőkből.
- Záporeső: konvektív csapadékforma, adott helyen – a csapadékzóna mozgása miatt – rövid ideig tartó, helyi jellegű, heves eső. Konvektív felhőkből: tornyos gomolyfelhőből, zivatarfelhőből, vagy frontális esőrétegfelhőbe ágyazott konvektív felhőkből eshet. A zivatartól az különbözteti meg, hogy nincsen benne villámlás. Leginkább a nyári félév délutáni óráiban fordul elő. Élesen nem határozható meg, Riggenbach szerint tartama legalább 5 perc és mennyisége 1 órára átszámítva legalább 20 mm. Záporeső észlelendő minden olyan esetben amikor gomolyos szerkezetű felhőből hullik a csapadék!
- Ónos eső: túlhűlt vízcseppekből álló eső, a cseppek a talajra érve az ütődéstől megfagynak. Jellegzetes hőmérsékleti rétegződés kell kialakulásához: a magasabb légrétegek hőmérséklete pozitív, a talajmenti rétegeké negatív. A fagypont alatti hőmérsékletű rétegeknek olyan vastagnak kell lennie, hogy a rajta áthaladó vízcsepp 0°C alá tudjon hűlni.

Szilárd csapadékok
- Hó, hózápor: szilárd, változatos formájú kristályokból, csillagokból áll, intenzitása lassan változik. Főként Ns, As, Sc, St és Cu felhőzetből hullik.
- Hódara: szilárd, fehér vagy matt színű, átlátszatlan, kerek vagy kúpos gömb alakú jégszemcsékből áll. A szemcsék kemény talajra érve visszapattannak és gyakran eltörnek. Ez a csapadékfajta nagy túltelítésnél és erős feláramlásnál jön létre negatív talajközeli hőmérsékletnél. Főként Sc, Cu és Cb felhőkből hullik.
- Jégdara: szilárd, félig átlátszó, sima jéggömb, erős feláramlás esetén túlhűlt vízcseppek megfagyásával keletkezik, amelyre újabb vízrészecskék fagyhatnak. Jégdara kizárólag Cb felhőből hullik.
- Fagyott eső: átlátszó, rendszerint gömb alakú jégrészecskékből álló csapadék. A csapadéknak ez a formája erős hőmérsékleti inverzió esetén alakul ki. Ebben az esetben a talajközeli negatív hőmérsékletű légrétegeken áthaladó esőcseppek még a felszínre érkezés előtt megfagynak. Általában As és Ns felhőkből hullik.
- Szemcsés hó: igen kicsi, átlátszatlan fehér jégszemcsékből álló csapadék. A csapadéknak ez a fajtája az eső, szitálás szilárd halmazállapotú formájának felel meg, leggyakrabban St felhőből hullik.
- Jégtű: igen kicsi, lemez alakú jégkristályokból álló csapadék. Ez a csapadék -10°C-nál alacsonyabb hőmérsékleten, gyorsan hűlő légtömegben keletkezik.
- Jégeső: szilárd, változatos formájú és méretű jégdarabokból álló csapadék, csak heves záporok alkalmával Cb felhőből hullik, akár pulykatojás nagyságú is lehet. Kialakulásában a felhőn belüli heves feláramlásnak van szerepe.

Vegyes halmazállapotú csapadék
- Havas eső: esőcseppek és hókristályok együttes hullása, a hó egy része alacsonyabb, melegebb rétegekben megolvad.


A csapadék látástávolság-csökkentő hatása
A csapadékhullás, akár cseppfolyós, akár szilárd halmazállapotú, általában csökkenti a látástávolságot, emellett gyakran alacsony szintű felhőzet vagy köd kialakulásához vezethet. A csapadék telítetlen légrétegeken keresztül hullva párolog, ami növeli a levegő nedvességét és csökkenti hőmérsékletét. Újrakondenzálás esetén alacsony szintű felhő vagy köd keletkezik, ami fokozza látásrontó hatását.

Eső
A látástávolság függ a cseppek nagyságától és az adott térfogatban lévő koncentrációjától, amit az eső intenzitásával jellemezünk. Gyenge eső hatása általában nem nagy, de az intenzitás növekedésével a látás egyre romlik: mérsékelt esőben általában 3-10km, erős záporban akár 100 - 500 m közé is csökkenhet.

Szitálás
A látástávolság a csapadék intenzitásától függ - ha nagyon sűrű, akkor erősen leronthatja. Szitálás esetén a látástávolság általában 0,5 - 3 km között van, de ennél kisebb értékek is előfordulhatnak.

Havazás
A legnagyobb látásromlást okozhatja - már a mérsékelt intenzitás is 1km alá csökkentheti a látástávolságot, de erős havazásban, hózáporban 50 - 200 m is előfordulhat. Ha a talaj közelében erős szél van, hófúvás is kialakulhat, különösen száraz, apró szemű hó esetén, ami tovább rontja a látást.


A csapadék mérése
A csapadék összegét egész és tized milliméterben mérjük, a hó vastagságát pedig egész centiméterekben határozzuk meg. A csapadékmérés pontossága 1 tized mm-es. A mm-ekben kifejezett csapadék 1^m2 területen milliméterenként 1 liter vizet jelent. A csapadékmérés eredményéből tehát megállapítható, hogy bizonyos terület a csapadékhullásakor mennyi vizet kapott. Ügyelni kell arra, hogy a szenzor elhelyezésénél 45°-os szögben ne legyen semmilyen zavaró tényező, mert ebben az esetben az érték eltérhet a valóságostól. Reggel 06 UTC és másnap reggel 06 UTC időszak között leesett mennyiséggel határozhatjuk meg a 24 órás csapadékösszeget. Ez a szám 06 UTC-ig növekedhet, később már új mérés indul.

Téli méréskor a mérőedénybe esett havat megolvasztjuk, utána megkapjuk az értéket mm-ben is. Tapasztalatok szerint, 1 cm frissen leesett hó kb. 1 mm csapadékmennyiségnek felel meg, de ez erősen függ a hó összetételétől, víztartalmától. A hóvastagságot egy egyszerű, cm-es beosztású vonalzó segítségével állapíthatjuk meg. A mérés szélvédett, 45°-os szögben nyitott helyen történik.


Észlelési segédlet

A felhőzet mennyisége
A felhőzet mennyiségén azt a mérőszámot értjük, amely az adott pontról észlelhető, a teljes égbolt felhők általi fedettségét jelzi. Mértékegysége az egyezményesen is elfogadott nyolcad (ismertebb nevén okta). Felhőtlen égboltról akkor beszélünk, amikor egyetlen felhő sem látszik az égbolton. Derült égboltnál ez a jelzőszám 0 okta, teljesen borultnál 8 okta. A magasszintű felhőzetet, beleértve a megmaradó kondenzcsíkok által keletkezetteket is, a középszintűeket, és az alacsonyszintűeket is számításba kell venni a felhőfedettség meghatározásakor. A felhőfedettség ikonokat akkor használjuk (alaphelyzetben), amikor nincs szignifikáns időjárási jelenség.

Derült Derült égbolt (0-1 okta, SKC) - Az égbolton az összfelhőzet mennyisége nem éri el az 1 oktát. Ez nem azt jelenti, hogy nincs egyetlen felhő sem az égbolton, hanem azt, hogy a mennyisége csekély.
Gyengén felhős Gyengén felhős (2-3 okta, FEW) - Az égbolt 1-2 nyolcad részét fedi a felhőzet.
Közepesen felhős Közepesen felhős (4-5 okta, SCT) - Az égbolt 3-4 nyolcad részét fedi felhőzet.
Erősen felhős Erősen felhős (6-7 okta, BKN) - Az égbolt 5-7 nyolcad részét fedi felhőzet.
Borult Borult (8 okta, OVC) - Teljes a felhőfedettség, az ég kékje sehol sem látszik.

Szignifikáns időjárási jelenségek
Szitálás Szitálás - Apró, 0,5 mm-nél kisebb átmérőjű (aerosol-szerű) vízcseppek lassú, többnyire egyenletes hullása /áramlása, melyeket a gyenge szellő is eltérít a függőleges iránytól. A látástávolság általában 0,5-3 km között van. Fontos kritérium, hogy csak és kizárólag Stratus, vagy stratus-szerű felhőzetből hullhat, míg a gyenge eső nem feltétlenül. Ez egy fontos kritérium, mivel ez a felhőzet tudja biztosítani az egyenletes hullást.
Gyenge eső Gyenge eső - Fagypont feletti hőmérsékleten a 0,5 mm-t meghaladó nagyságú esőcseppek lassú/ritka hullása, melyeket a gyenge szél is eltéríthet a függőleges iránytól. A szitálástól leginkább a cseppméret különbözteti meg, az intenzitás gyengesége miatt a látástávolságot döntően nem befolyásolja. Köznyelvben szemetelő, szemerkélő esőnek nevezik.
Eső Eső - 0,5 mm-t meghaladó átmérőjű vízcseppek mérsékleten gyors hullása. Gyenge szellő nem téríti el őket függőleges iránytól. A hullás intenzitása mérsékelt ütemben, vagy egyáltalán nem változik, de az intenzitás növekedésével a látástávolság 3- 10km közé csökkenhet.
Ónos eső Ónos eső - A talajon, illetve a tereptárgyakon, azok fagypont alatti hőmérséklete miatt megfagyó és jellegzetesen jégbevonatot képező eső, vagy enyhe légrétegekből fagyos levegőrétegeken áthulló, túlhűlt esőcseppek, melyek a felszínre érkezve azonnal megfagynak, és azon jégbevonatot képeznek.
Záporeső Záporeső - Nagyobb vízcseppek heves hullása (átmérőjük lényegesen nagyobb, mint 0,5 mm), többnyire gyakori megszakításokkal és erősségbeli változásokkal, élesebb térbeli elhatárolódásokkal, gyakran különálló felhőkből. Többnyire rövid ideig tart, de a látástávolság a záporeső ideje alatt akár 100-500 méter közé is csökkenhet. Amennyiben gomolyfelhőből hullik a csapadék az minden esetben zápor, függetlenül annak intenzitásától.
Havas eső Havas eső - Esőcseppek, és hókristályok együttes hullása, miközben a hó egy része az alacsonyabb, melegebb rétegekben megolvad.
Hószállingózás Hószállingózás - A hópelyhek lassú, többnyire egyenletes hullása, amelyeket a gyenge szellő is könnyedén eltérít a függőleges iránytól. Ha eközben esőcseppeket is észlelünk, a havaseső ikont kell használni!
Havazás Havazás - Szilárd, változatos formájú jégkristályokból, csillagokból álló hópelyhek állandó, mérsékelt intenzitású hullása.
Intenzív havazás Intenzív havazás - Intenzitása folyamatosan kb. 5 cm/h mértékű, miközben a látástávolság 50-200 méter közé korlátozódik.
Hófúvás Hófúvás - A hulló hópelyheket élénk, vagy ettől erősebb légmozgás jelentősen eltéríti a függőleges iránytól, úgyszintén amikor a lehullott hóréteg tetejéről a hópelyheket megemeli, felkavarja, máshová áthelyezi. A légmozgás hó nyelveket, hóbuckákat, hó falakat építhet, huzamosabb idő után közlekedési fennakadásokat is okozhat, a látástávolságot jelentősen csökkenti.
Hózápor Hózápor - Szilárd, változatos formájú kristályok heves hullása, időnként erősségbeli változásokkal, és rövid megszakításokkal. Egészében többnyire rövid ideig tart. Gomolyfelhőkből hullik.
Párásság Párásság - Amikor a relatív légnedvesség mértéke a 80%-ot eléri vagy meghaladja, a látásromlást elsősorban a vízcseppek túlsúlyba kerülése okozza, miközben más szignifikáns időjárási jelenség nem tapasztalható.
Köd Köd - A talajközeli légréteg harmatpont alá csökkenésére bekövetkező felhőképződés (St), ami miatt a látástávolság jellemzően 1000 méter alá csökken.

Légelektromosjelenségek és kísérőik
Száraz zivatar Száraz zivatar - Ezt az ikont akkor kell alkalmazni, ha egy kialakulófélben lévő, vagy közeledő zivatargóc esetén csapadéktevékenység még nincs, de az elmúlt 10 percben hangjelenséget észleltünk. Ha csak a villámlást láttuk hangjelenség nélkül, akkor nem szabad zivatartevékenységet jelenteni, mivel pl. egy éjszakai észlelésnél a villámlás fénye több száz (!) km-ről is látszik.
Zivatar Zivatar - Hangjelenség (dörgés) észlelése mellett váltakozó intenzitású, (folyékony halmazállapotú) csapadékhullást tapasztalunk.
Hózivatar Hózivatar - Hangjelenség kíséretében észleltünk az elmúlt 10 percben váltakozó intenzitású, szilárd halmazállapotú csapadékhullást (havazást).
Jégeső Jégeső - Szilárd, változatos formájú és méretű, akár nagyobb jégdarabok hullása. Jellemzően Cb felhőből, a heves feláramlás miatt keletkezik.


Hőmérséklet
A léghőmérsékletet °C (Celsius-fokban) határozzuk meg.

A meteorológiai állomásokon, mérő helyeken , egységesen a talajfelszín felett 2 m-es magasságban, mérjük.
Ügyelnünk kell arra, hogy hőmérőinket ne érje közvetlen napsugárzás, de a légáramlás szabadon mozogjon körülötte. Kerülnünk kell a nagyobb tereptárgyak közelségét (mint például épületek). Az alatta lévő talaj lehetőleg füves legyen. A hőmérőház lehet állandó (standard) védőházikó, amely puha fából készül és mindegyik oldalán nagy szellőzőrések biztosítják a levegő áramlását, vagy úgynevezett tányéros árnyékoló, melynek anyaga műanyag, fehérre festve. A hőmérőház ajtaja északra néz, fedőlapja déli lejtésű.

Tmin: az adott nap során mért legalacsonyabb léghőmérséklet.
Tmax: az adott nap során mért legmagasabb léghőmérséklet.


Páratartalom (relatív légnedvesség)
Az amatőr meteorológiai mérésekhez a tömegszázalékot, más néven relatív légnedvességet használjuk. Legpontosabb mérőeszköze a manuális vagy a digitális pszichrométer. 90% fölött műszereink már pontatlanul mérnek, így az efeletti értékek használhatatlanok. Meg kell említeni, hogy a páratartalom térképen látható értékek közül, piros színnel az OMSZ páratartalom adatai, zöld színnel az észlelői automata állomások által szolgáltatott, míg fekete színnel maguk, az észlelők által észlelt adatot jelennek meg.


Légnyomás
Amatőr meteorológiai mérések céljára általában már digitális légnyomásmérőt használunk. Léteznek még különböző légnyomásmérők is, mint például a Torricelli kísérlet alapján működő higanyos barométer vagy az anaeorid barométer. A térképeken szereplő értékek a relatív, tengerszintre átszámított légnyomást ábrázolják, így rendkívül fontos légnyomásmérőnket használat előtt bekalibrálni.
Mértékegysége a Pa százszorosa, a hPa (hektopascal).
1 atm = 101325 Pa = 1013,25 hPa = 1013,25 mbar = 760 Hgmm = 760 Torr


Csapadékösszeg
A lehullott csapadék összegét egész és tized milliméterben mérjük, a hó vastagságát pedig egész centiméterekben határozzuk meg. A mm-ekben kifejezett csapadék 1m^2 területen milliméterenként 1 liter vizet jelent. A csapadékmérés eredményéből tehát megállapítható, hogy bizonyos terület a csapadékhullásakor mennyi vizet kapott. A csapadék mérés minimum 1 méter magasságban történik.
Ügyelni kell arra, hogy a szenzor, vagy a mérőedény elhelyezésénél, hogy a függőlegestől 45°-os szögben ne legyen semmilyen zavaró tényező, mert ebben az esetben az érték eltérhet a valóságostól. Reggel 06 UTC és másnap reggel 06 UTC időszak között leesett mennyiséggel határozhatjuk meg a 24 órás csapadékösszeget. Ez a szám 06 UTC-ig növekedhet, később már új mérés indul.

Csapadékintenzitás: Meghatározott hosszúságú (általában néhány 10 perc, vagy néhány óra) időszakon belül lehullott csapadékmennyiség.


Hóvastagság
A hóvastagságot egy egyszerű, cm-es beosztású vonalzó segítségével állapíthatjuk meg. A mérést cm-es pontossággal, olyan sík helyen kell elvégezni, ahol a hó magassága, az észlelő becslése szerint, a környezet általános hóviszonyainak megfelelő. A mérés nem ad megfelelő eredményt, ha azt egyenetlen talajon (pl. konyhakert), vagy olyan helyen mérjük, ahol a szél a havat buckákba összehordta, vagy ahonnan elhordta a hótakaró egy részét.
A legpontosabb mérési eljárás az átlagolás. Ilyenkor a hóvastagságot különböző helyeken megmérjük, és azok középértékét vesszük. (a mérési értékeket összeadjuk, majd elosztjuk a mérések számával). Ha a talaj legalább(!) felét hó borítja, akkor annak vastagságát minden nap meg kell mérni, független attól, hogy mikor esett. Ha kevesebb, mint a felét borítja, akkor hófoltról beszélünk. Ugyancsak hófoltról beszélünk, ha a talaj több, mint felét hó borítja, de az átlagos hóvastagság már nem éri el az 1 cm-t. Ha a talajt összefüggő(!), 0,5 cm-nél vékonyabb hóréteg borítja, akkor beszélünk lepelről. Az ónos jégbevonatot (0,5 cm-nél vékonyabb esetben) nem tekintjük hótakarónak.


UV sugárzás
Az Nap által kibocsátott, az emberi bőrre érzékeny ultraibolya sugárzás értékét nevezzük UV indexnek. Mérése nappal, a műszer érzékelőjét a Nap felé (de nem a Napba!) irányítva, tökéletesen vízszintesen elhelyezve történik, erre a célra alkalmas mérőműszerrel. Borult égboltnál is mérhető! Szakadozott felhőzetnél akkor mérjünk, amikor a Napot felhő nem takarja.


Látástávolság
A látótávolság észlelése szabad szemmel történik. A látótávolságot vízszintesen, szemmagasságban, körkörösen észleljük, és a különböző irányokban megfigyelt értékek minimumát jegyezzük fel méterben (m) vagy kilométerben (km). A látótávolság méréséhez vonatkoztatási pontokat használunk. Ehhez az észlelő, jó látási viszonyok esetén, az észlelési pontból kiindulva, a fő-, és esetleg a mellék égtájak irányában, a lehető legpontosabban meghatározza a jellemző tereptárgyak távolságát. Ajánlott erről a vonatkoztatási pontokról közeli, és távoli vázlatot készíteni, amely nagy segítséget jelent a látástávolság megadásakor. Követelmény, hogy a kiválasztott tereptárgy elegendően nagy, és (nappal) sötét tónusú, illetve (éjjel) kivilágított tónusú legyen. E feltételek hiányában ugyanis a tereptárgy észlelhetősége nemcsak a levegő átlátszóságától függ. A feltérképezetett tereptárgyak távolságának változatosnak kell lennie az égtájak és a távolság értéke szerint.


Szél
A földfelszínnel párhuzamosan történő légmozgás, ennek sebességét és irányát jegyezzük fel.
Az észleléskor szélirányként azt az égtájat adjuk meg, ahonnan a szél fúj.

Szélsebesség: a szélsebességet m/s-ban, km/h-ban vagy csomóban (knot) mérjük, értéke a 10 perc időegység alatt mért átlagos szélerősség.
A szélsebesség mérésére nincs mindig mód (műszerezettség hiányában), ilyenkor a szél által kiváltott hatásokkal lehet a szél erősségére következtetni a Beaufort-skála szerint:

IkonMegnevezésm/skm/hbeaufortHatás
Teljes szélcsendTeljes szélcsend< 1< 3,60A füst felfelé száll.
Gyenge szélGyenge1,1 - 33 - 111 - 2A fák levelei gyengén rezegnek, a füst ingadozik.
Mérsékelt szélMérsékelt3,1 - 712 - 253 - 4A fák vékony gallyai mozognak.
Élénk szélÉlénk7,1 - 1126 - 405A fák kisebb ágait mozgatja, zúg. A zászló majdnem vízszintesen lobog.
Erős szélErős11,1 - 1641 - 596 - 7A nagyobb ágak mozognak, egyes levelek elszakadnak. A zászló vízszintesen lobog.
Viharos szélViharos16,1 - 2060 - 728 - 9Az erősebb fák törzse is hajladozik, erősebb ágak is letörnek.
SzélviharSzélvihar20,1 - 2473 - 8710 - 11Nagyobb fákat tör. A tetőszerkezeteket felbontja.
Erősen viharos szélErősen viharos24,1 - 3288 - 11912A szél erős pusztítást végez.

Széllökés: A szélsebesség (főleg nagy sebességeknél) hajlamos a gyors és jelentős időbeni változásokra (fluktuál). A széllökés a szélsebesség fluktuációja során előforduló pillanatnyi sebesség-maximum.

FONTOS! A szélsebesség észlelésekor mindig az elmúlt 10 percre vonatkoztatjuk az ezen idő alatt mért átlagszelet, és a megfelelő szélikont ehhez mérten választjuk. Téves észlelésnek minősül, ha a széllökés nagyságához viszonyított szélerő ikont alkalmazzuk a szélerő megadásához az észlelői adatlapon. Ajánlott, és helyes a legnagyobb széllökést az észleléskor, hozzászólásként megemlíteni.

Szélirány: 10 perc időegység alatt mért átlagos szélirány, mértékegysége: ° (fok).

Ikon° (fok)Angol rövidítésMagyar rövidítésTeljes név
Északi szél337,5° - 22,5°NÉészaki
Észak-keleti szél22,5° - 67,5°NEÉKészak-keleti
Keleti szél67,5° - 112,5°EKkeleti
Dél-keleti szél112,5° - 157,5°SEDKdél-keleti
Déli szél157,5° - 202,5°SDdéli
Dél-nyugati szél202,5° - 247,5°SWDNydél-nyugati
Nyugati szél247,5° - 292,5°WNynyugati
Észak-nyugati szél292,5° - 337,5°NWÉNyészak-nyugati


Tányéralátétes árnyékoló készítése

Hozzávalók
8 - 10 db 24cm, vagy 30cm átmérőjű fehér színű műanyag virágcserép alátét (a továbbiakban: tányér) . A vásárlásnál arra kell figyelni, hogy olyan tányérokat válasszunk, amiknek nincs kihajló pereme, mert a kiálló peremben könnyen megállna a csapadékvíz.

- 3 db M8-as menetes szár (a korrózió miatt érdemes horganyzottat választani).
- 6 db M8-as csavaranya.
- 6 db 8-as méretű csavaralátét.
- kb. másfél méter hosszúságú olyan belső méretű gumicső, vagy műanyagcső, ami ráhúzható a menetes szárra, ezek fogják a távtartó szerepét betölteni.
- műanyagra használható matt fekete színű akril festék (spray) és hozzávaló alapozó.

Elkészítés
1. Először is valamilyen módszerrel ki kell vágni a tányérok közepét, no nem mindegyiket. Kettőt félre kell tennünk, hiszen az árnyékolónk alsó és felső tányérja zárt marad. Általában a tányérokon szokott lenni egy ún. merevítőkör, ajánlott ennek mentén elvégezni a műveletet. A kivágást házilag elvégezhetjük egy éles késsel, vagy egy fúrótokmányba befogott csigafúró segítségével is, de mindenképp körültekintően kell eljárnunk a balesetek elkerülése érdekében. A megcsúszó késsel belevághatunk az ujjainkba, tenyerünkbe, karunkba, a csigafúróval szintén súlyos sérüléseket szenvedhetünk. Utóbbinál különösen arra kell ügyelni, hogy a forgó fúrószár elkaphatja és hirtelen felcsavarhatja a lelógó hajunkat, vagy a laza ruházatot. Gyűrűnket, karóránkat, karláncukat lehetőleg vegyük le erre az időre. A szemsérülések elkerülése érdekében védőszemüveggel védekezzünk a pattogó műanyag forgács ellen.
A kivágott részeket ezek után lesorjázzuk, ami tulajdonképpen csak esztétikai szempontból szükséges.

2. Minden egyes tányérra három darab, 120 fokos szögben elhelyezkedő 8mm-es lyukat fúrunk (ezeken keresztül fogja össze majd a tányérokat a menetes szár).

3. Amikor előkészítettük a tányérokat, következhet a festés.
A festés célja: a thermo-hygro szenzort azért kell Árnyékolóban elhelyezni, hogy megóvjuk a közvetlen- és szórt fénytől. Óvni kell, mert ismereteink szerint a fény színspektrumában található (láthatatlan) infravörös tartomány hordoz magában annyi energiát, amely hőenergiává átalakulva az árnyékolatlan szenzort pontos mérésre alkalmatlanná teszi. Ha belegondolunk, például nyáron egy terebélyes fa árnyékában is szépen le lehet barnulni, holott itt nem közvetlen, hanem csak szórt fény érhet bennünket. Ugyanez a hatás éri a csupán árnyékban, vagy egy félig nyitott árnyékolóban lévő szenzort is. Az árnyékolás célja pont az ilyen káros hatások kiküszöbölése, miközben biztosítjuk a természetes légáramlatok segítségével történő folyamatos szellőzést.
Ezen felül a maximális fényelnyelés érdekében festjük az árnyékolókat belül matt feketére, ebbe a "fekete üregbe" kerül a szenzorunk. Az árnyékoló tehát nem csak felül, hanem alul is teljesen zárt. (megjegyzem: a szenzorról le kell venni az esővédő kupakot, használata nem javasolt, mert a szenzor hajlamos alatta a befülledésre.)
Az amúgy is fehér színű tányérokat kívül nem érdemes festeni, csak belül. Annyi festékréteget célszerű felvinni, hogy ha egy 60W-os égő elé tartjuk a tányért, akkor még halványan se szűrődjön át rajta a fény.
A kivágott tányérokat, valamint a felső tányér belső oldalát kell festeni, az alsó tányérnak csak a felső részét kell lefestenünk akkora méretben, mint amekkora lyukakat vágtunk a többire előzőleg. A festéskor ajánlott megfelelő alapozó festéket használni.

4. A távtartónak szánt gumi-, vagy műanyagcsöveket olyan egyforma hosszúságúra kell levágnunk, hogy az árnyékoló tányérjai kissé átfedésben legyenek egymással. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha a tányérunk magassága 35mm, akkor a távtartókat 25-30mm hosszúságúra kell vágnunk. Ekkor az egymásra helyezett tányérok 0,5- 1cm átfedésben lesznek. Természetesen ezt a méretet a tányérok oldalainak dőlésszöge is befolyásolja. A tervezéskor ezért ügyelni kell rá, hogy egyrészt oldalról, vízszintesen nézve ne lehessen átlátni a tányérok között, másrészt pedig akkora távolság legyen az egymásra helyezett tányérok között, hogy a természetes légáramlatok segítségével tudjon magától át tudjon szellőzni az árnyékolónk.

5. Következik a tányérokat összefogó menetes szárak méretre vágása. A szárak hosszát egyrészt esztétikai szempontok, másrészt pedig az határozza meg, hogy az árnyékolónkat hol és milyen módon fogjuk tudni rögzíteni a mérés helyén.
Ha állványra, tartókonzolra szereljük, akkor a menetes szárak közül kettőt olyan hosszúságúra kell levágni, hogy azok segítségével stabilan rögzíteni tudjuk az árnyékolót.
Amennyiben egy tengelyirányban lévő rúdra kívánjuk az árnyékolót kihelyezni, akkor a menetes száraknak nem kell nagyon lelógniuk, de ez szintén csak esztétikai szempontból fontos. Megjegyzés: ebben az esetben a felső tányér közepét azért érdemes egy pici fúróval átfúrni, hogy ezen keresztül egy apró csavarral központban tudjuk rögzíteni a tengelyirányban lévő tartórudat.

6. A thermo-hygro szenzor rögzítése az árnyékolóban.
Ahogy az előző művelet során már említettük, itt is döntő kérdés, hogy miként fogjuk az árnyékolónkat rögzíteni. Az állványos megoldás során készítenünk kell a szenzor számára egy olyan tartófület, amit az árnyékoló összeszerelése során két tányér közé be tudunk fűzni. Itt fontos a méretek meghatározása, mert az előzőleg már levágott távtartók egyikét annyival kell rövidebbre vágnunk, mint amekkora a tartófül szélessége. A lényeg az, hogy a befűzött tartófül ellenére, az összeszerelt árnyékoló tányérjainak távolsága azonos maradjon a többihez képest.
Könnyebb helyzetben vagyunk, ha az árnyékolót tartórúdra szereljük. Itt a szenzort, pontosabban a talpát kötegelővel rögzíteni tudjuk a rúdra.
Fontos megemlíteni, a szenzort olyan pozícióban rögzítsük, hogy a végleges helyén 2 méter magasságban legyen a földfelszín felett, hiszen a mérési szabályok ezt írják elő.

7. Összeszerelés: Amikor a tányérok teljesen megszáradtak, valamint minden alkatrészt előkészítettünk, következhet az összeszerelés.
Érdemes az árnyékolót (megfordítva) fentről kezdeni felépíteni. A menetes szárak egyik végeire felcsavarozunk egy-egy anyát, arra pedig egy-egy alátétet teszünk. Ezután óvatosan ütközésig végig toljuk a menetes szárakon a felső tányért. Ha ez megtörtént, akkor a menetes szárak mindegyikére egy-egy távtartót húzunk az előbb felhelyezett tányérig. Erre jön az újabb (kivágott közepű) tányér, majd ismét a távtartók… amit addig ismétlünk, amíg a kivágott tányérok elfogynak. Az összeszerelést óvatosan kell végezni, mert a tányérok könnyen elrepedhetnek/eltörhetnek.
Az összeszerelt és a mérés helyén rögzített árnyékolót végül az alsó, zárt tányér felhelyezésével lezárjuk.

Hőmérő árnyékoló  Hőmérő árnyékoló  Hőmérő árnyékoló  Hőmérő árnyékoló  Hőmérő árnyékoló  Hőmérő árnyékoló  Hőmérő árnyékoló 


Meteorológiai fogalmak rövidítései

AAL Repülőtér szintje felett
ABT Körülbelül
ABV Felett
AS Altostratus, középszintű rétegfelhő
AD Repülőtér
AGL Földfelszín felett
AIREP Légijelentés
ALT Tengerszint feletti magasság
AMD Módosított
AMSL Közepes tengerszint felett
AC Altocumulus, középszintű gomolyfelhő, lencsefelhő

BA Fékhatás
BASE Felhőalap
BCFG Ködfoltok
BECMG Valamivé változó, alakuló
BKN Szakadozott, törött,
BL. Viharos erősségű szél által hordott (homok, hó)
BLW Alatt
BR Párásság
BTN Között

CAT Kategória
CAT Felhő nélküli turbulencia
CAVOK Látástávolság, felhőzet és a jelenlegi időjárás jobb, mint a meghatározott feltételek
CB Cumulonimbus, zivatarfelhő
CC Cirrocumulus, bárányfelhő
CCA (CCB, CCC,.) javított meteorológiai közlemény
CI Cirrus, pehelyfelhő
CLD Felhőzet
CNL Törölve
CS Cirrostratus, fátyolfelhő
CU Cumulus, gomolyfelhő
CUF Cumulus forma

DA Elhatározási magasság
DEG Fok
DP Harmatpont
DR Alacsony szintű viharos erősségű szél által hordott (homok, hó)
DRG Alatt (időtartam)
DS Porvihar
DU Por
DZ Szitálás

EMBD Beágyazódott egy rétegbe

FC Tölcsérfelhő (tornádó tölcsér, víztölcsér)
FCST Előrejelzés
FEW Kevés
FG Köd
FIR Repüléstájékoztató körzet
FL Repülési szint
FM .tól, .től
FRQ Gyakori, a terület több mint 75 %-án
FT Láb
FU Füst
FZ Túlhűlt, zúzmarás
FZDZ Ónos szitálás
FZFG Zúzmarás köd, túlhűlt köd
FZRA Ónos eső

GAMET Körzeti előrejelzés alacsony szintű repülések számára
GND Föld, talaj
GR Jégeső
GRIB Rácspont értékek formájában feldolgozott meteorológiai adatok
GS Kisméretű jég, hódara, d < 5 mm

HPA Hectopascal
HVY Erős (csapadék)
HZ Száraz légköri homály

IC Jégtű
ICAO Polgári repülési szövetség
ICE Jegesedés
IFR Műszerrepülési szabályok
IGA Nemzetközi általános célú repülés
IMC Műszerrepülési meteorológiai körülmények
INC Felhőben
INTSF Erősödik
INTST Erősség
IR A futópálya jéggel borított
ISA Nemzetközi műlégkör (ICAO)
ISOL Elkülönített

JTST Magassági futóáramlás

KMH Kilométer/óra
KPA Kilopascal
KT Csomó

LAT Földrajzi szélesség
LGT Fény, világítás
LMT Helyi középidő
LOC Helyenként
LONG Földrajzi hosszúság
LT Helyi idő
LV Gyenge és változó (szél)
LVL Szint
LYR Rétegzett

MAP Légiforgalmi térképek
MAX Maximum
MBST Microburst
MET Meteorológia
METAR Rendszeres időjárás jelentés légiforgalmi meteorológiai kódban
MIFG Talajmenti köd, sekély köd
MIN Perc
MMO Önálló meteorológiai szolgálat
MNM Minimum
MOD Közepes
MON Hegyek felett
MOTNE Európai Meteorológiai Távközlési Hálózat
MOV Mozgás
MPS m/s
MS mínusz
MSG Közlemény
MT Hegység
MTW Hegyi hullámok
MWO Meteorológiai megfigyelő állomás
MX Vegyes típusú jégképződés

NAT Észak-atlanti
NC Nincs változás
NIL Nincs
NOSIG Lényeges változás nem várható
NR Szám
NS Nimbostratus, réteges esőfelhő
NSC Szignifikáns felhőzet nincs
NSW Nincs szignifikáns időjárási jelenség

OBS Észlelt, megfigyelt
OCNL Alkalmanként
OPMET Forgalmazott meteorológiai (információ)
OVC Borultság, borult

PL Jégszem, jégmag, fagyott eső
PO Porforgatagok
PROB Valószínűség
PS Plusz

QFE Légnyomás a repülőtér magasságára
QNH Tengerszintre átszámított légnyomás vagy magasságmérő beállítás a közepes tengerszintre vonatkoztatva

RA Eső
RAFC Regionális időjárás előrejelző központ
RE Elmúlt
REP Jelentés
REQ Kérés
RMK Megjegyzés
ROFOR Útvonal előrejelzés
RQ Kérés
RRA Késett meteorológiai közlemény (RRB, RRC.)
RTD Elkésett
RVR Futópálya menti látástávolság
RWY Futópálya

SA Homok
SC Stratocumulus, réteges gomolyfelhő
SCT Szakadozott
SEC Másodperc
SER Szolgálat
SEV Erős
SFC Talajfelszín, felület
SG Hódara, szemcsés hó
SH Zápor
SIGMET Valamely útvonalon előforduló olyan időjárási jelenségről szóló tájékoztatás, amely hatással lehet a légi jármű üzemeltetésének biztonságára
SIGWX Szignifikáns időjárás
SKC Felhőtlen égbolt
SLW Lassú
SN Hó
SNOWTAM Futópálya állapotra vonatkozó információ, hó, jég, stb. bevonat miatt
SPECI Speciális repülés meteorológiai jelentés
SQ Szélroham
SS Homokvihar
SST Szuperszonikus szállítás
ST Stratus, rétegfelhő
STF Réteges
STN Állomás
STNR Állandó, egy helyben álló

T Hőmérséklet
TA Átváltási magasság
TAF Repülőtéri időjárás előrejelzés
TCU Tornyos gomolyfelhő
TDO Tornádó
TEMPO Időnként, ideiglenesen
TEND Előrejelzés
TL -ig (időben)
TMA Közelkörzet
TO -ig (helyre vonatkozóan)
TOP Felhőtető
TREND Leszállási időjárás előrejelzés
TS Zivatar
TURB Turbulencia
TYPH Tájfun

UTC Egyeztetett világidő

VA Vulkáni hamu
VAC Látás szerinti megközelítési térkép
VAL Völgyekben
VC A repülőtér környezetében, közelében
VCY Közelében
VER Függőleges
VFR Látvarepülési szabályok
VIS Látástávolság
VMC Látási meteorológiai körülmények
VOLMET Meteorológiai jelentés a levegőben lévő légi járművek számára
VRB Változó
VV Függőleges látás
VWS Függőleges szélnyírás

WAC Légiforgalmi Világtérkép - ICAO
WAFC Meteorológiai Világszervezet Területi Előrejelző Központja
WDSPR Kiterjedt, nagy kiterjedésű
WINTEM Magassági szél és hőmérsékleti előrejelzés a repülés számára
WKN Gyengülő
WMO Meteorológiai Világszervezet
WRNG Figyelmeztetés
WS Szélnyírás
WSPD Szélsebesség
WTSPT Víztölcsér
WX Időjárás
XS Légköri

Z Egyeztetett Világidő (UTC)


Impresszum

Felelős szerkesztő, összeállító
Valnerovicz Rajmund

Tördelőszerkesztő
Szente-Varga Bálint

További segítség
Daniné Kelemen Éva, Orosz Tibor, Hajdú Richárd

Forrás
Sándor Valéria - Wantuch Ferenc: Repülésmeteorológia

Repülésmeteorológia

Köszönetnyilvánítás
Ezúton mondunk köszönetet a szerzőknek Sándor Valériának és Wantuch Ferencnek, hogy Repülésmeteorológia című könyvükkel az amatőr meteorológiai észlelőket tudásbázissal támogatják.

Ezúton mondunk köszönetet az OMSZ-nak, mint kiadónak, hogy hozzájárul ezen Észlelői alapismeretek című anyag megjelenéséhez.

A könyvről további információt az OMSZ honlapján találhat.

Ez a tananyag kizárólag ismeretterjesztés céljából készült, nem terjeszthető és nem sokszorosítható. Minden jog fenntartva. Minden jog az OMSZ-é, mint kiadóé. (C)

Nálad milyen az idő?

Van egy jó időjárás képed?

Tölts fel fotót!

Figyelmeztetés:

Riasztás
hirdetés
Legfrissebb hírek
Legutóbbi észlelések

Nálad milyen az idő?

Hirdetés

© Copyright Időkép Kft. 2004–2017. Adaptive Média Facebook Twitter Google+
Impresszum | Médiaajánlat | Szerzői jogi közlemény | Elvihető tartalmak