A végtelen űr csodái
Légy köd, Pók köd, Ebihal köd és a Lángoló csillag egy gyönyörű asztrofotón.
Ha felnézünk éjjel a derült égre, sokszor elcsodálkozunk a csillagokon, valamint elmerengünk azon, hogy milyen távol is vannak tőlünk. Amit szabad szemmel láthaunk, már az is csodás, de ha az űr mélyére nézünk egy profi távcsővel, vagy egy komolyabb csillagászati teleszkóppal, akkor szinte elképzelhetetlen látványosságokat is megpillanthatunk a világegyetemben. A napokban született egy gyönyörű asztrofotó, melyen
a Légy köd, a Pók köd, az Ebihal köd és a Lángoló csillag együtt látható.
A felvétel készítője Krizmanics Zoltán, akinek ezúton is köszönjük, hogy megosztotta velünk ezt a nem mindennapi asztrofotót:
Ismerjük meg ezeket a ködöket, valamint a Lángoló csillagot!
Légy köd (IC 434): A Légy köd egy emissziós köd a Bika csillagképben, amely körülbelül 1500 fényévre található a Földtől. Legismertebb jellegzetessége, hogy hátteret biztosít a Hattyú ködnek (más néven a Lófej ködnek), ami a sötét por és gáz árnyéka miatt jelenik meg egy lófej alakjában. A Légy köd kiváló példa a csillagközi anyag interakciójára a fiatal, forró csillagokkal, amelyek intenzív ultraviola sugárzása ionizálja a környező gázt, ami fényes vörös fényben ragyog.
Pók köd (NGC 6537): A Pók köd egy planetáris köd a Serleg csillagképben. Ez a köd a Naprendszerünktől nagyjából 4000 fényévre helyezkedik el. A Pók ködöt egy halálra ítélt csillag hozta létre, amely lassan fújja ki külső rétegeit, miközben központjában egy fehér törpe csillag formálódik. A köd megjelenése a központi csillag szélénél és a csillagközi anyaggal való kölcsönhatás miatt különösen bonyolult és szimmetrikus, emlékeztetve egy pókhálóra vagy óraműre.
Ebihal köd (IC 410): Az Ebihal köd egy emissziós köd a Szarvas csillagképben, ami körülbelül 12 ezer fényévre van a Földtől. A ködöt egy nyílthalmaz, az NGC 1893 ionizálja, ami a köd fényes és színes megjelenéséért felelős. Az Ebihal köd nevét a ködben található két jellegzetes sötét formáról kapta, amelyek egy ebihalra emlékeztetnek. Ezek a sötét formák valójában sűrű por és gázfelhők, amelyek fiatal csillagok kialakulásának helyei lehetnek.
Lángoló csillag (Flaming Star Nebula, IC 405): A Lángoló csillag egy emissziós/reflexiós köd az Auriga (Szekerész) csillagképben, ami körülbelül 1500 fényévre található. A köd középpontjában található AE Aurigae, egy fiatal és rendkívül forró csillag, amely a ködöt megvilágítja és ionizálja, így a köd vöröses színt kap. A Lángoló csillag köd nevét a látványosan "lángoló" megjelenéséről kapta, amelyet a csillagközi por és gáz fényes és dinamikus kölcsönhatásai okoznak.
Borítókép: Krizmanics Zoltán
