Napfogyatkozás expedíció Amerikában (1. rész)

Jónás Károly | 2017. szeptember 6. 6:10 | Frissítve:

Észlelőnk beszámolója 2017 legnagyobb csillagászati eseményéről. Hajsza a derült ég után.

Az 1999-es híres, Európán és Magyarországon is átvonuló teljes napfogyatkozás szárosz- ciklusbeli párja (18 év és 11 nappal később) Észak-Amerikán vonult hasonlóképpen keresztül. Ezért kis csapatunk keménymagja másfél évvel ezelőtt elkezdett játszani a gondolattal, hogy erre az alkalomra egy expedíciót kellene szervezni. A cél az volt, hogy a Nap külső koronájának finom szerkezetét tudjuk megfigyelni, lefotózni. Erre a mai napig a teljes napfogyatkozás a legalkalmasabb lehetőség. Ehhez minél tisztább égboltra van szükség, nem igazán elég a "csak kicsit felhős" látvány. Így már a szervezés alatt számítottunk rá, hogy akár több ezer kilométert is autóznunk kell, és lehetnek olyan éjszakák, amiket nem kényelmes szálláson töltünk majd, hanem nomád körülmények között kint a szabadban, az autókban kényelmetlenkedve, a közel 150 kilógrammnyi felszerelés társaságában. Ez a későbbiekben be is igazolódott!

Az indulás előtt pár hónappal véglegesen eldőlt, hogy az expedíciónak 6 tagja lesz. Az út szervezője: Molnar Kristian, és lánya Molnar Eszter Szlovákiából, Tepliczky István, és lánya Tepliczky Csilla, valamint Ferencz Tamás, és jómagam Jónás Károly Magyarországról.

A napfogyatkozás teljességi sávja az USA területén

Az expedíció időtartama augusztus 16. és 28. közé lett tervezve. Indulás Budapestről londoni átszállással Chicagoba. Az utazás mindennel együtt megközelítően 13 órát vett igénybe, és szerencsére zökkenőmentes volt. Megérkezésünk után szinte azonnal a reptéri autókölcsönzőbe mentünk, ahol átvettük a már jó előre lefoglalt személyautókat. Miután ezt is sikeresen elrendeztük, a következő cél az első szálláshelyünk elfoglalása volt.

Indulásra készen Ferihegy 2b terminálnál

London felett

Indulás tovább Londonból Chicagoba

Az útvonal a két kontinens között

Chicago külterületén egy kulturált, csendes szálláson töltöttük az első éjszakát. Másnap estére már Iowa állam fővárosában Des Moines-ba kellett érnünk a következő pihenőhelyünkre. Ez több mint 500 km-re van nyugatra Chicagotól. Az út során rengeteg érdekes dolgot láttunk. Például átautóztunk a Mississippi felső szakasza felett. Mint szinte minden Amerikában, ez is hatalmas. De sorolhatnám a kétszer hatsávos utakat, a hatalmas kamionokat, terepjárókat hatalmas lakókocsikkal, vagy a lélegzetelállítóan hosszú, akár másfél km-es tehervonat szerelvényeket. Iowa főleg mezőgazdasági állam. Az utak mentén, ameddig a szem ellátott, kukoricaföldek és feldolgozó üzemek, mezőgazdasági telepek tömkelege volt. Számomra már ekkor meglepő volt, hogy Amerika belső területe mennyivel másabb, mint a nagyvárosok. Az autóutak és azok környezete jó állapotban, tisztán, rendben van tartva, eldobált szemetet szinte elvétve láttunk csak. A településeik igényesek, tiszták, és ami még feltűnő volt, hogy ebben az országban mekkora a hazaszeretet. Szinte minden épületre ki van téve a nemzeti lobogójuk. Az emberek meglepően segítőkészek voltak az egész expedíció során, jó páran meg is kérdezték honnan jöttünk, mikor hallottak minket magyarul beszélni, hiszen számukra nagyon érdekes és furcsa volt ez a nyelv. Estére Des Moines-ba érkeztünk, és elfoglaltuk a második szállásunkat.

A Mississippi felett

A Des Moines-i pihenőhely parkolója

Ő is a napfogyatkozásra ment

Másnap reggel az összepakolás és a reggelizés után ismét útnak eredt a csapat, hiszen a következő állomás már Nebraska állam közepén volt, Stapleton városka szélén egy farmer családnál. Ez Des Moines-tol jó 630km-rel nyugatabbra volt. Út közben ismét bevásároltunk, feltöltöttük az élelmiszer és üdítőkészleteinket, és persze időnként pihenés és tankolás végett is megálltunk, hiszen eléggé fárasztó és hosszú volt az út.  Az előzetes tervek szerint a napfogyatkozást is innen szerettük volna megfigyelni, de a természet egy picit átírta a forgatókönyvet. 18-án, pénteken késő délutánra meg is érkeztünk Stapletonba, ebbe a jó hangulatú, de Isten háta mögötti kis településre. A házigazdák, egy idősebb házaspár, kedvesen fogadtak minket, és szinte azonnal megmutatták a környéket, autóval körbe vitték a csapatot. 

Vasúti átjárónál

Itt az eleje, de a vége még a másik állomáson van!

Kétszer 6 sávos út Omaha város külterületén

Így is lehet közlekedni

19-én, szombaton a friss időjárási előrejelzések picit rontottak a csapat hangulatán. Ugyanis 21-én hétfőre, pont a fogyatkozás napjára több helyre, közöttük Stapletonra is felhősebb időt ígértek. Így ki kellett találni mi legyen a folytatás, mivel már csak a vasárnap állt rendelkezésünkre, hogy megfelelő derült ég alá autózzunk.

Már szombat délután feltűnt, hogy nem alaptalanok az időjárási előrejelzések. Nebraska jelentős része síkvidék, így nincs különösebb akadálya annak, hogy nyugatról, vagy északról frontok törjenek be váratlanul. Nem is csoda, hogy tornádó szezon idején ez is veszélyeztetett terület. A délelőtt folyamán szinte zavartalan derült ég volt, de kora délutánra a nyugati, északnyugati égen jelentős gomolyfelhő-képződés indult be, és alkonyatra egészen komoly zivatarcellává fejlődött. Szinte uralta az egész északi eget.

Panorámakép a celláról

Arra számítottunk, hogy napnyugta után szépen összeroskad, szétesik, és lassan feloszlik. De ennek pont az ellenkezője történt. Tovább növekedett, és a szél is egyre jobban megélénkült.

A cella nyugati oldala alkonyatkor

A cella keleti oldala alkonyatkor

Mire besötétedett, a cella több középpontúvá fejlődött és szinte megállás nélkül villámlani kezdett. Elég messze lehetett tőlünk, mert dörgést nem lehetett hallani, és látszólag nagyon lassan mozgott északnyugatról délkelet felé. Amint visszaértünk a farmra, egy fényképezőgépet munkába állítottunk, hátha készít egy-két érdekes felvételt. Nos, hát nem csalódtunk, volt értelme koptatni a gépet!

Az éjszakai villámparádéból egy több képből összeállított felvétel

Ahogy a zivatarzóna távolodott, meg volt az esélye, hogy akár magas légköri jelenségeket is foghatunk. Ez is beigazolódott.

Sikeresen fogtunk a vihar felett vörös lidérceket

Kora hajnalban a zivatar felett már nem csak lidérceket lehetett látni, hanem zöldes fényű halvány légkörfény is megjelent a keleti égen

Látványos videóösszefoglaló a fenti eseményekről

Kora reggelre elvonult a zivatarrendszer, mindenki elvonult pihenni. Ám napkelte környékén arra ébredtünk, hogy ismét feltámadt az északi szél, és szinte rázta a lakókocsikat, amiben pihentünk. Kilépve a szabadba szinte leesett az állunk a látványtól. Észak felől egy újabb felhőtömb közeledett nagy sebességgel, szinte a földet súrolta.

Ez a látvány fogadott minket északi irányból

Szinte pillanatok alatt végigsöpört a tájon, csapadékot nem adott, viszont szelet annál inkább csinált.

A felhők szinte a földig értek

Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is. Pár perc múlva megint tiszta volt az ég, leállt a szél, mintha az egész meg sem történt volna

Reggel kérdeztük a helyieket, hogy mi volt ez? Azt mondták, hogy ott ilyesmi többször is előfordult már, ők Jet stream-nek nevezik. Az az futóáramlás, ami olykor a talajt is eléri, mint ebben az esetben is. Az átélt izgalmak után délelőtt összepakoltunk, és elindultunk a következő állam, Wyoming irányába. Ott két települést is kinéztünk, Caspert, illetve Douglast. Erre a térségre derült, felhőmentes időt mutattak az előrejelzések, és mind a két település a napfogyatkozás középvonalán helyezkedett el. De ez további több mint 500 km autózást jelentett még nyugatabbra.

Vége az elő résznek.




Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni. BejelentkezésRegisztráció




Kapcsolódó hírek

Hozzászólások

Nálad milyen az idő?

Van egy jó időjárás képed?

Tölts fel fotót!

Figyelmeztetés:

Riasztás
hirdetés
Legutóbbi észlelések

Nálad milyen az idő?

Hirdetés

© Copyright Időkép Kft. 2004–2017. Adaptive Média Facebook Twitter Google+
Impresszum | Médiaajánlat | Szerzői jogi közlemény | Elvihető tartalmak