Havas álomvilág Tiszalökön – ritka pillanatok a nagy havazás után A nap felkelt, de nem hozott meleget: hideg, kék fénybe öltöztette az utcákat, a fákat, a háztetőket. A hó 15 cm vastag takarója elnyelte a zajokat, a város lélegzete lelassult, a csend szinte tapinthatóvá vált. A -16 fokos fagy rajzolta formák mindenütt jelen voltak. A napsütés megcsillant a hó felszínén, mégis dermedt maradt minden mozdulat. Az árnyékok hosszúra nyúltak, a fény hidegen csillogott – mintha a tél maga is álmodna. Nem siettem. Ezek azok a percek, amikor a fotó nem csak látvány, hanem megélés is. A hideg csípett, a fény vakított. Tudtam, hogy ritka pillanat tanúja vagyok: amikor a tél nem harsány, hanem csendes, tiszta és álomszerű.
Hozzászólások