Halló, az ott egy haló?
A magasszintű felhőzet érkezésével elleptek bennünket a színes körívek is.
A haló vagy halójelenség egy látványos optikai jelenség, amely a Nap vagy a Hold körül megjelenő fényes gyűrűket, íveket jelenti — s szerencsére már nagyon sokan felismerik észlelőink közül is. Bár misztikusnak tűnhet, a magyarázata tiszta fizika és meteorológia.
A halójelenséget nem a vízcseppek okozzák (mint a szivárványt), hanem a légkör magasabb rétegeiben (kb. 5–10 km magasan) lebegő jégkristályok. Ezek a kristályok általában a cirrusokban találhatók meg, emiatt jelentek meg ezúttal is felettünk, hiszen rengeteg helyen fátyolfelhős az ég.
A folyamat lépései a következők:
- A fény belép a hatoldalú (hexagonális) jégkristályokba.
- A kristályok prizmaként működnek: megtörik és visszaverik a fényt.
- A fény kilépésekor egy meghatározott szögben (leggyakrabban 22 fokos szögben) vetül ki, létrehozva a fénygyűrűt.
A jelenséget érdemes úgy fotózni, hogy kitakarjuk a napkorongot (például a kezünkkel vagy egy épület szélével), így a haló sokkal kontrasztosabban fog látszani.
Borítókép: Ancsi0426
