Káprázatos felvételt tett közzé a NASA a csillagok születéséről
A James Webb űrteleszkóp ismét elénk tárta a világűr egyik csodáját.
2025. szeptember 4-én a NASA egy rendkívül csodás felvételt tett közzé, melyet a James Webb űrteleszkóp készített. A felvételen az látható, hogyan születik egy csillag. A Földtől nagyjából 5500 fényévre, a Skorpió csillagképben található Homár-köd (NGC 6357) egyik fiatal csillaghalmazáról, a Pismis 24-ről van szó. Az elképesztő méretű gáz- és porfelhők ránézésre olyanok, mintha hatalmas kozmikus hegyvonulatok lennének. Ezt az anyaghalmazt az óriási méretű, frissen született csillagok sugárzása, illetve annak szele formálja a világűrben.
Ennek a csillogó halmaznak a szívében ragyog a Pismis 24-1, amelyre az a felhő mutat, ami a legmagasabb hegycsúcsnak látszik a felvételen. A Pismis 24-1-et korábban egyetlen gigantikus csillagként tartották számon, és az egyik legnagyobb tömeggel rendelkező csillagnak hitték. Azonban azóta kiderült, hogy legalább két csillagból áll, bár ezen a felvételen nem lehet őket elkülöníteni egymástól. Ez a két csillag 74 és 66 naptömegükkel még így is a valaha felfedezett legnagyobb tömegű és legfényesebb csillagok közé tartozik.
A Webb NIRCam (közeli infravörös kamera) infravörös fényben rögzített képe több ezer, különböző méretű és színű, ékszerszerű csillagot tárt fel. A hatpontos diffrakciós tüskékkel rendelkező legnagyobb és legfényesebb csillagok a halmaz legnagyobb tömegű csillagai. A halmaz több száz, több ezer kisebb tagja fehér, sárga és vörös színben jelenik meg, ami a csillagtípusuktól, valamint a körülöttük lévő por mennyiségétől függ. A halmaz mögött több tízezer csillag is látható a felvételen, melyek a Tejútrendszer tagjai.
A szuperforró, újszülött csillagok, melyek közül többnek is a hőmérséklete majdnem nyolcszorosa a Nap hőmérsékletének, perzselő sugárzást és pusztító szeleket bocsátanak ki, amelyek a csillagkeletkezési köd falába üreget vájnak. Ez a köd messze túlnyúlik a NIRCam látómezején. Csak kis részei láthatók a kép alsó és jobb felső sarkában. A köd gerincéből forró, ionizált gázáramok áramlanak ki, és a csillagfény által megvilágított vékony gáz- és porfátylak lebegnek a magasodó csúcsok körül.
Lélegzetelállító tornyok emelkednek ki az izzó gázfalból, melyek ellenállnak a szüntelen sugárzásnak és a szeleknek. Olyanok, mint az ujjak, amelyek a forró, fiatal csillagokra mutatnak, amelyek megformálták őket. Azok a heves erők, melyek ezeket a tornyokat megformálják és összenyomják, új csillagok kialakulását idézik elő bennük.
Ezen a képen a ciánkék szín jelöli a forró vagy ionizált hidrogéngázt, amelyet a hatalmas fiatal csillagok melegítenek fel. A narancssárga szín a földi füsthöz hasonló pormolekulákat, míg a piros a hűvösebb, sűrűbb molekuláris hidrogént jelöli. Minél sötétebb a piros szín, annál sűrűbb a gáz. A fekete pedig a legsűrűbb gázt jelöli, amely nem bocsát ki fényt. A vékony fehér képződmények a csillagfényt szóró por és gáz.
Borítókép forrása: NASA
Időjárással kapcsolatban szívesen várjuk képeiteket, sztorijaitokat.
