Fotó is érkezett (kedd este) - az ESA által közzétett fénykép a Falkland-szigeteken készült:

Az Atlanti-óceánba zuhant (13:25): Az ESA becslése szerint a szonda az Atlanti-óceán déli végébe zuhant.

Lezuhant a GOCE (1:00): Éjjel egy óra körül belépett a légkörbe és elégett a műhold. Károkról nincs hír.

Lezuhanhatott a GOCE (0:45) Bár erről még semmilyen megerősítés nem érkezett, az Európai Űrügynökség befejezte élő közvetítését, és nem várnak további kapcsolat-teremtésre a műholddal. Helyette mostantól a földi radaroké lehet a főszerep, illetve az Infra-tartományban is működő meteorológiai műholdakra, amelyek esetleg kiszúrhatják a perzselően forró lángok között önmagát elemésztő űreszköz légköri nyomait. 

Fotózza magát zuhanó műholddal! (0:25) - Az ESA blogoldalán konkrét, percre pontos időpillanatokat gyűjtöttek ki azoknak, akik például Szibériában, -30 fokban kapnának kedvet ehhez (Az időpontpok UTC-ben értendőek) - 

Brazil 22:57, Nova Scotia 23:14, Newfoundland/Labrador 23:16, Siberia 23:31, eastern China 23:35, North Korea 23:37, Taiwan 23:41, Philippines 23:43, Bali 23:49, Argentina 00:20, Chile 00:24, Peru 00:26, Columbia 00:30, Cuba 00:35, South Carolina 00:38, North Carolina 00:39, Virginia and West Virginia and Ohio 00:40,Ontario 00:42

120 km alá süllyedt a műhold (0:05) - De még mindig tökéletesen működnek a fedélzeti rendszerei, 80 és 84 °C közötti hőmérsékleti tartományban. A telemetriai adatok kiértékelésére még kicsit várnunk kell.

Most éri el Brazíliát (23:55) - Már, ha még nem zuhant le a GEOC. Elvileg 23:42-kor még nyílt egy kapcsolati ablak az Anktartiszon működő állomással, ám egyelőre nincs hír arról, hogy sikerült-e kommunikálni a műholddal. Ha igen, akkor az még pontosabb becslésekkel szolgálhat - érdeklődő olvasóinkat továbbra is élőben tájékoztatjuk a fejleményekről.

Új telemetriai adatok érkeztek (23:21) Már csak 122 km magasan van a GEOC. Ennek alapján újraszámolták a várható belépést is, és az még később, éjjel 23:50 és 1:50 között várható csupán. Ha tényleg ebben az időintervallumban zuhanna le a műhold, akkor jó eséllyel a Csendes-Óceánba zuhanna, de ebben még mindig nem lehetünk biztosak.Még legalább egy kapcsolatban reménykednek a kutatók, amiből várhatóan még jobban le tudják majd szűkíteni a helyszínt és az időt. További részletek hamarosan!

Felemás esélyek (23:15) Honnan fogjuk megtudni, ha lezuhan az műhold?

Nos, ebben az az érdekes, hogy 99 %-os eséllyel sehonnan, méghozzá jó sokáig. Az ellenkezőjét viszont kb. másfél óránként biztosan tudhatjuk - ha sikerül vele kapcsolatot teremteni, akkor még "él" a műhold. Ha viszont nem jelentkezik be, akkor még bőven van esély rá, hogy nem lépett be a légkörbe - egyszerűen csak annyira túlmelegedtek a fedélzeti kommunikációs eszközök, vagy a számítógép, esetleg maga az antenna, hogy már nem képes válaszolni. Azt, hogy lezuhant, csak fotókkal, videókkal (vagy megtalált maradványokkal) lehetne valószínűsíteni, amelyek jól egyeznek a keringési pályával, térben és időben egyaránt. Annak idején, amikor például a Mir űrűllomás lezuhant, napokkal később jutottak csupán el a médiába a felvételek (igaz, akkor még az Internet sem volt ilyen elterjedt, mint ma). A jobb oldali képen a Mir űrűllomás több, mint 10 éve bekövetkezett zuhanását láthatjuk.

Még mindig él és virul a műhold (22:40) Az Anktartiszi követőantenna megint befogta a jeleit, egy kicsit már melegszik (64 és 80 °C közöttiek a belső rendszerei), de ez még bőven a nominális működési határokon belül van. Nem kizárt, hogy még egy, vagy akár két teljes "kört" is túléljen! Ebben az esetben már nem csak az Atlanti-, ill. a Csendes-Óceán felett léphet be anyabolygónk légkörébe, hiszen útjába esik majd Ausztrália, Kelet-Ázsia, Alaszka és Dél-Amerika szárazföldi része is. A következő telemetriai adatok 23:42 után várhatóak, ha túléli addig az űreszköz az egyre mélyebb "merüléseket". 

Másfél óránként 1000-1500 km eltolódás (22:20) Nagyjából - közelítőleg ennyivel nyugatabbra halad el a Föld minden egyes megkerülésével a műhold, azaz ennyit tolódik a felszínre vetített pályája. Ez nagyságrendileg összeegyeztethető egy gyors, hátszélben repülő utasszállító repülőgép sebességével - ha elfelejtkezünk arról az aprócska tényről, hogy közben a műhold szédítő tempóban körbe is repüli az egész bolygót. Ha valaki ezzel a sebességel - azaz közel 30.000 km/órával - utazhatna, akkor a Balcsira leugrani alig 15 mp volna, de Londonba sem tartana tovább az út 2 percnél Budapestről.

Még későbbre tolódik a zuhanás (22:04) Az ESA legújabb becslései szerint az űreszköz még egy kicsit tovább húzza, a jelenlegi telemetria ismeretében a belépés várható időablaka magyar idő szerint 23:30 és hajnali 01:30 közötti intervallumra módosult. Ez azt jelenti, hogy tőlünk távolabbi pályán mehet át végső zuhanásba, ugyanakkor megközelítheti Japánt, illetve áthaladhat Dél-Amerika felett is.

Ausztrália mellett halad el (22:00) 

A műhold hozzávetőlegesen 30.000 km/órás, elképesztő sebeséggel száguld, persze csak amíg az atmoszféra felszínén zajló pattogás során egyszer túl mélyen "bele nem merül" a légkörbe - mert ekkor már visszafordíthatatlanná nem válik a folyamat. A szatellit ekkor hirtelen felizzik, elképesztő G-erők hatnak rá, ahogy lassul, majd kb. 80 km magasságban várhatóan széthullik, és a tűzforró törmelék utána egyszerűen leesik, mint ahogy az minden magára valamit is adó űrszeméttől elvárható. Új információk magyar idő szerint éjjel negyed 11 után várhatóak.

Kapcsolat megerősítve (21:40)

Az Anktartiszi állomás a várakozásoknak megfelelően vette a még mindig kiválóan működő műhold jeleit kb. 50 perccel ezelőtt, a fedélzeti számítógép még csak 54 °C-os. Jelenleg a Bering-szoros felett halad át az halálra ítélt, ám küldetését teljesítő, utolsó köreit "repülő" űreszköz. A közvetkező kapcsolatfelvétel magyar idő szerint kicsivel negyed 11 után várható.

Friss becslés (21:37)

Az ESA friss becslése szerint 22:30 és 0:30 között várható a földet érés.

A lezuhanás becsült időablakában várható haladási pályák (21:18)

A kék nyomvonalak az időablak elején (este 8 óra körül), a sárga sávok az időablak vége felé (éjfél tájékán) érintett zónákat jelölik.

Látható, hogy a műhold a következő 2-3 órában nagyrészt az Atlanti-óceán, Grönland, az Anktartisz, Ausztrália, Kanada és Dél-Amerika lakaltlanabb részei felet vonul majd át; problémát csak akkor okozhat, ha nem zuhan le "időben". Ekkor ugyanis a Föld forgása miatti relatív pálya-eltolódás miatt egyre inkább Közép-Ázsia, Észak-Amerika, végül - de ez már nagyon valószínűtlen - Európa felé mozdul el.

Miért lehetünk szinte biztosak benne, hogy nem fog a fejünkre esni? (21:02)

A bizonytalanság a visszatérés helyével kapcsolatban ugyan rendkívül nagy, ám abban szinte biztosak lehetünk, hogy az az előre kiszámítható pálya nyomvonalán fog bekövetkezni. Tehát bármeddig is "pattog" a légkör külső burkán a műhold, oldalirányban nem nagyon tud eltérni a lenti szimuláción is látható sávoktól (ahogy a kavics is egyenes vonalban pattog ató felszínén, ha annak vetületét nézzük, mielőtt végül elsüllyed).  A műhold magyar idő szerint este 9 órakor az Anktartisz felett lehetett (még várjuk a megerősítést), és - bár korábban Európa felett volt - annak vetületen értelmezett haladási irányát tekintve most maximum Afrikában, vagy Grönlandon élők aggódhatnak egy kicsit. Utána Alaszka, majd az óceán következik, nagyon hosszú időn át...

Várható újabb kapcsolatfelvétel (20:50) Ezekben a percekben nyílhat újabb esély kommunikálni a rohamosan csökkenő magasságú műholddal, mivel az éppen az Anktrartiszon működő norvég követőantenna vételi körzetébe ér a számítások szerint - ha még le nem zuhant közben. Újabb információk néhány percen belül várhatóak.

Ez a szimuláció még elérhető (Az adatokat csak a kapcsolatfelvételkor tudják frissíteni, minden más csak az ezekből következő szimuláció eredménye!)

Nem csak a GOCE fog ma földet érni (20:38): A Szojuz is ma tér vissza a Nemzetközi Űrállomásról, fedélzetén három űrhajóssal. Reméljük szerencsés lesz a leszállásunk. A NASA élő közvetítése a Szojuzról alább követhető:

Még az égen (20:20): 20 órakor még sikerült felvenni a kapcsolatot a szondával. A belső számítógép a légköri súrlódás következtében már 50 fokos hőmérsékletet mért, mely folyamatosan emelkedik. A magasság 126 kilométer. A következő kapcsolatfelvételre 20 óra 50 perckor, az Antarktiszról lesz lehetőség.

Mire volt jó? (20:10): A várakozás közben az ESA oldalán a GOCE műhold segítségével elért tudományos előrelépéseket böngészhetjük. Többek közt sikerült kimérni a Föld gravitációs mezejének egyenletlenségeit, melyet egy látványos forgó gömbön geoidon szemléltetnek.

Megnyílt az időablak (19:52): Az ESA korábbi jóslata szerint mostantól éjjel 1-ig bármikor lezuhanhat a műhold.

Nem fogják jelezni a követő oldalak (19:28): Fontos hangsúlyoznunk, hogy a műhold pályáját követő oldalak (pl. n2yo.com) nem élő adatokat, csupán egy szimulációt mutatnak, így a műhold lezuhanását nem fogják jelezni.

130 kilométer alatt (19:10): A fél hetes információk szerint 130 kilométer alá süllyedt a szonda, egyelőre még működőképes. Legközelebb 8 óra körül tudják felvenni vele a kapcsolatot.

Közeledik (17:35): Délután fél négykor ismét sikerült felvenni a kapcsolatot a szondával, akkor már csak 133 kilométer magasan volt és egyre gyorsabban ereszkedik. Várhatóan 80 kilométer magasan fog szétrobbanni.

Már este a földön lehet (14:04): Az ESA legfrissebb közleménye szerint este fél 8 és éjjel 1 között várható a zuhanás, melynek végén feltehetően óceáni vagy sarki területekre hullanak a darabok. Európát kizárta a lehetséges helyszínekből az ügynökség. A szonda magassága már csak 140 kilométer.

Előzmények (vasárnap reggel):

Már csak 150 kilométer magasan kering az a tudományos műhold, melynek lezuhanását ma éjjelre várják a szakemberek. Az egy tonnás GOCE becslések szerint ma éjjel éri el a 80 kilométeres magasságot, ahol a légkörben felhevülve felrobban és darabokra hullik majd.

A szakemberek a becsapódás helyszínét továbbra sem tudják megmondani, hiszen a szonda (a tó vizén kacsázó kavicshoz hasonlóan) egy ideig "pattog" a légkör burkán, mielőtt elmerülne benne - ennek kiszámítása pedig a jelenlegi ismereteinkkel nem lehetséges.

Az interneten számos oldalon követhető a szonda útja, ezek az információk azonban nem folyamatos mérésen, hanem szimuláción alapulnak, így a lezuhanást nem fogják jelezni.

Pontos időpont tehát még nem adható, de valószínűleg holnap délelőttre már a földön lesznek a műhold maradványai.

Bár az olasz sajtóban megindult a rémhírkeltés, a zuhanástól aggódni nem kell, elenyésző annak az esélye, hogy eltaláljon minket egy darabja. Az Európai Űrügynökség űrszeméttel foglalkozó osztályvezetője szerint 250 ezerszer nagyobb az esélye, hogy megnyerjük a német lottót.