Tavaly, miközben napraforgó táblák után kutattam, fedeztem fel ezt a helyszínt, és a 135 mm-es objektívemmel készítettem egy Tejút-mozaikot. De hiányzott egy olyan kép, amely igazán megmutatja a napraforgómezőt teljes pompájában. Ezért idén visszatértem — immár az újonnan beszerzett 20 mm-es objektívemmel — hogy sokkal szélesebb látószögből örökítsem meg a tájat. Az eredmény ez a kép, amelyen látható, hogy a napraforgók már kelet felé fordulnak, várva a napfelkeltét. Mindig lenyűgöző belegondolni, hogyan követik a nap mozgását az égen, és hogyan fordulnak át nyugatról keletre naplemente után, hogy felkészüljenek a nap visszatérésére. Kékórában érkeztem a helyszínre, hogy éles képet készíthessek az előtérről, ehhez pedig egy 10 képből álló focus-stacket használtam. Az időjárás mondhatni ideális volt — alig fújt a szél —, viszont meg kellett küzdenem a végtelen mennyiségű szúnyoggal. Mondhatjuk, hogy jópár csepp vérrel fizettem ezért a képért.