A hozzászólásod visszaállítására annak törlése után nincs lehetőség. Valóban törölni szeretnéd a hozzászólásodat?
Kedves fiúk, lányok, kedves kis pajtások,
Volna nekem egy kis kérésem hozzátok.
Amit kérek, könnyen hajthatjátok végre:
Mindennap nézzetek egyszer föl az égre.
Láthattok száz színben viruló felhőket,
Meg nem lehet unni nézegetni őket.
Virradat óráján, úgy mint alkonyatkor,
Tündöklő nagy tűzvész a felhőzet akkor.
Délidőben az ég kék legelő lészen.
Arany, ezüst nyájak lepik el egészen.
Olyan is az ég, mint a végtelen tenger
Korallszigeteken ámul el az ember.
Sokszor ős állatok lepik el az eget,
Sokszor meg pazar szép keleti szőnyegek.
S pompáznak odafenn oly virágos kertek,
Aminőket is lenn festeni se mertek.
Ábrándjaink úsznak, álmaink lebegnek
Tüneményeiben fenn a fellegeknek.
S ha egy nap a felhők ködben bujdokolnak,
Mily édes reménység látni őket holnap.
Feledtetik gondod, segítnek bajodban.
Az imádságos könyv nem vigasztal jobban.
Azt mondom hát: nézni, nézni fel az égre,
Mindig jut egypár perc ilyen gyönyörűségre.
Nincs ily szép utazás, ily mesés film nincsen,
Mely lelkünkbe ennyi boldogságot hintsen.
Ily csuda boldogság milliókat érne,
És nem kerül, látod, egyetlen fillérbe!